German castle-Német kastély

 


Albrechtsburg-várkastély

lbrechtsburg
PHOTO: Leander Wattig
  • 01662  Meissen, Domplatz 1
  • Albrechtsburg Castle and Cathedral
  • Albrechtsburg-várkastély és dóm
  • állami tulajdon
  • state proprietorship
  • Phone: 0 35 21 /47 07 0
  • GPS: 51.166186, 13.470455
  • Map
     
Szászország bölcsője, Albrectsburg, a szász tartomány fejlődésében a meisseni várhegy központi szerepet játszott mintegy fél évezreden át.  A 15. században épült Albrechtsburg a német építészet történelmének első kastélyának felel meg.  A festői látványt adó Elba közelsége jól védhetővé tette a kastélyhegyet. A különleges építészeti megoldások ma is elvarázsolják a látogatót.         back
From 1464 Elector Ernest of Saxony ruled jointly with his younger brother Albert the Bold and both had the present-day castle erected from 1471 on. The masterpiece of court builder Arnold of Westphalia, it was constructed solely as a residence, not as a military fortress, the first German castle built for such a purpose. When the brothers divided the Wettin lands by the 1485 Treaty of Leipzig, the castle of Meissen fell to Albert. Though Albert's son Duke George the Bearded resided at the Albrechtsburg, it was soon superseded by Dresden Castle as the new seat of the Wettin Albertinian line.  (Wikipédia)

Augustusburg-kastély

Photo: Thomas Robbin

 

 

 

  • 50321 Brühl, Schloßstraße 6
  • Augustusburg-castle
  • Augustusburg-kastély
  • Phone +49 2232 44000
  • Museum
  • GPS: 50.828293, 6.907830
  • Map
Az Augustusburg és Falkenlust kastélyok a Rajna-vidéki Brühl város keleti felén találhatóak, és a régió legjelentősebb barokk és rokokó műemlékei közé tartoznak. A két kastélyt a kastélyparkon áthaladó sétány köti össze. A kölni érsekeknek már a 12. században volt itt birtokuk és vadasparkjuk. 1284-ben Siegfried von Westerburg kölni érsek építtetett egy vizesárokkal körülvett várat, amely 1298-ra készült el. Walram von Jülich érsek alatt a várat megerősítették. Ez a vár 1689-ig maradt fenn, ekkor a franciák lerombolták.
I. Kelemen Ágost kölni érsek (1700–1761) a Wittelsbach-házból a romok helyén építtette az Augustusburg kastélyt. A munkálatok 1725-ben kezdődtek Johann Conrad Schlaun vesztfáliai építész tervei alapján. Az új épületet 1728-ban alakította ki François de Cuvilliés müncheni udvari építőmester a régence és korai rokokó stílusában. Ebben az időben keletkezett a nyugati szárny is a galériákkal. A lépcsőház Johann Balthasar Neumann alkotása (1740–1746), a belső munkálatokat Johann Heinrich Roth vezette.
  (Wiki)
 Castles of Augustusburg and Falkenlust at Brühl
The castles of Augustusburg and Falkenlust were inscribed on the World Heritage List in 1984 as exceptional examples of 18th century castle-building. They represent the first major works of the Rococo style in Germany and for half a century they were the model for the palaces of many German princes. In 1725, Prince-Elector Clemens August commissioned the Westphalian architect Johann Konrad Schlaun to build a residence castle over the remains of a medieval fortress. Over three years a restrained three-winged building was constructed which incorporated elements of the original building fabric.         back

Babelsberg-kastély

Photo: PodracerHH
  • 14482 Potsdam, Park Babelsberg 11
  • Babelsberg-kastély és palotaegyüttes
  • Babelsberg-palace, castle
  • Phone +49 (0)331-9694200
  • Museum
  • e-Booken
  • GPS: 52.407775, 13.093088
  • Map

 

A helyőrségi támaszpont, Potsdam 300 évvel ezelőtt Európa egyik legpompásabb székvárosává alakult át. A porosz királyok, de különösen I. Frigyes Vilmos és fia, a „nagy” jelzővel illetett II. Frigyes Vilmos Potsdamban és a város körül egy barokk álmot valósítottak meg, utódjaik pedig a klasszicizmus nagyszerű emlékműveivel bővítették a városképet. A potsdami kulturális tájat már 1990-ben – akkor még a két német állam közös kérvénye alapján – UNESCO-világörökséggé nyilvánították: A világörökséghez tartoznak a Sanssouci Parklétesítmény, az Új Park, a Babelsberg, a Glienicke és a Pfaueninsel kastélyaikkal együtt. A sort egészítette ki 1992-ben a Sacrow kastély és parklétesítmény, valamint a Heilandskirche, majd a lista 1999-ben további 14 emlékművel bővült, köztük a Lindstedt parkkal, a Belvedere-rel a Pfingstbergen, a Kaiserbahnhof-fal és a csillagvizsgálóval a Babelsbergi parkban.  forrás: Unesco        back

In 1833 Prince Wilhelm of Hohenzollern had reached the consent by his father King Frederick William III of Prussia to build a summer residence for him and his spouse Augusta of Saxe-Weimar-Eisenach on the slope of the Babelsberg hill, overlooking the Havel river. The first plans were designed in a Neo-Gothic style by Karl Friedrich Schinkel, but soon did not satisfy the growing demands of Wilhelm, who - as the marriage of his elder brother King Frederick William IV produced no children - meanwhile had achieved the status of a Prussian crown prince. The palace was largely extended according to plans by Friedrich Ludwig Persius and finished in 1849.

Babelsberg remained a residence of Wilhelm after his accession to the Prussian and German throne. It was here, where after a private conversation on 23 September 1862 he appointed Otto von Bismarck Minister President of Prussia and refrained from abdicating.  (Wikipédia)


Berg Nenning-kastély és hotel

photo: me
 
  • D-66706 Perl-Nennig/Mosel Schloßstraße 27-29
  • Berg Nenning castle, hotel
  • Berg Nenning kastély és hotel
  • Phone +49 6866 79-0
  • info@victors-gourmet.de
  • GPS: 49.535004, 6.386618
  • Map
Egykoron ezen a területen egyidejűleg uralkodott a Trier korona hercege, a Lotharingiai herceg Franciaország királya,Luxemburg hercege, illetőleg az osztrák császár. A Berg kastély ekkor Lotharingiai hercegi kézben volt. Nenning terület lakossága Wies, Berg és Bübingen lakóiból állt, ekkor a 4 helység mégis egy felosztatlan területi egységet képezett, miközben különböző uraik voltak.
 
Nennig is known for a Roman villa containing well-preserved mosaics that were excavated in the 19th century. The village was a condominium of the Trier bishopric, Lorraine (the Kingdom of France from 1766) and Luxembourg until its annexation by Revolutionary France in 1794. During the Second World War Nennig was almost completely destroyed as the village changed hands several times in late-1944 and early-1945.        back  

Bergedorf-kastély

photo: IqRS
  • 21029 Hamburg, Bergedorfer Schlossstraße 4
  • Bergerdorf-castle
  • Bergerdorf-kastély
  • Museum
  • Phone: 040/428 91 28 94
  • info@)bergedorfmuseum.de
  • GPS: 53.489498, 10.212392
  • Map

A bergedorfi kastély a Bille mellett található parkban áll, látogatható, múzeumként megtekinthető. Az alapfalai a 13. századból származnak.

Először itt csak egyszerű őrtorony állt. Lehetséges hogy Albrecht von Orlamünde dán vasallusa építtette a vár alapjait. Bornhövedi 1227-es csata után szász hercegek kezébe került, majd később 1420 körül Lübeck és Hamburg kereskedő városok hódították meg együtt. Megközelítőleg 450 évig uralkodott a két város a várkastély felett, ez kivételesen hosszú időszak. A lübecki tulajdont Hamburg 1868-ban kivásárolta 200 000 tallérért, és egyedüli tulajdonos lett.       

The only medieval castle in Hamburg it now houses a museum about the history and cultural development of the region.  back

Berleburg-kastély

Photo: Kurt Wichmann
  • 57319 Bad Berleburg Goetheplatz 8
  • Berleburg-castle
  • Berleburg-kastély
  • Sayn-Wittgenstein-Berleburg Family, Museum
  • Tel:+49 2751 936010
  • magántul, látogatható
  • eMail: info@schloss-schaenke-berleburg.de
  • GPS: 51.051599,8.388901
  • Map
Sayn-Wittgenstein-Berleburg család hercegi rezidenciája.  A 3 szárnyas épület központja a barokk épületrész, amely 1733-ban épült. A kastélyban megtekinthető a hercegi família 500 éves élettere korabeli bútorokkal. A kastély jelenlegi ura a mai napig a kastélyban él. A kastélypark, és az öreg város megtekintésre szintén érdemes.      back
The Sayn Palace with its elegant Neo-Gothic façade is a wonderful example of the 19 th century architecture of romanticism. Situated directly below the 12 th century family castle of the former Counts of Sayn (now Princes of Sayn-Wittgenstein ), it is surrounded by a 25-acre English landscape garden. The palace has been greatly admired since the mid 19 th century when King Frederic William IV of /Prussia was “totally astounded, blinded, delighted by the magic of Sayn”. Prince Louis and his Russian wife Leonilla converte d Sayn Palace in 1848/50 from a medieval mansion into a comfortable and most elegan t princely residence.
At the very end of World War II the palace became badly damaged when German troops, upon the arrival of US tanks, decided to bl ow up a bridge right in front of the building. The palace fell int o decay and was largely forgotten. A revived interest in the Neo-Gothic style finally led to the recognition of the building as a monument of nation al importance. This triggered in 1995 an extensive restoration program, a public-private partnership involving both the princely family and the State of Rhineland-Palatinate. Since the year 2000 Prince Alexander and Princess Gabriela zu Sayn-Wittgenstein-Sayn have been able to present their house in new glory.
The palace with its museum rooms and the palace restaurant is the seat of the prince ly administration.  (
The Sayn Palace Museum Guide)

Charlottenburg kastély
  • 14059 Berlin, Spandauer Damm 20-24
  • Charlottenburg castle, end palaces
  • Charlottenburg kastély, és paloták
  • Phone:+49 30 320911
  • Palace, Museum
  • webbook
  • Palace info
  • GPS: 52.520941,13.295886
  • Map

A Hohenzollern-kastélyt 1695-ben tervezte Johann Arnold Nering és Martin Grünberg, eredetileg I. Frigyes király felesége, Sophie Charlotte nyári rezidenciájának. Végül 1699-ben készült el.  A következő 100 évben azonban a Hohenzollern család  kibővíttette. A barokk stílusú palotát Johann Friedrich Eosander, Georg von Knobelsdorff, valamint Carl Gotthard Langhans építette.

I. Frigyes, 1705-ben, a kastélyt a versailles-ihoz hasonlóvá alakíttatta át. A palota közepén az Eosander-épület áll a Hohenzollern-lakosztályokkal, és a Porcelán Szobával. A szobát kínai és japán alakzatok díszítik. Eosander 1712-ben építette a kupolát az istennőszoborral a palota tetejére. A Langhans épületben található, a kastélyszínház ,és a nyugati szárnyban található az Ótörténeti Múzeum is, ami Heinrich Schlieman, Trója felfedezőjének trójai gyűjteménye található itt..  A kastélyszínház 1787-91. épült. A Knobelsdorff-szárny 1740-46 között épült.  Itt található a Fehér Terem, a királyi család egykori ebédlője, az Arany Galéria és a Boucher, Pesne és Watteau műveivel díszített Koncertterem. A földszinti Romantika Galéria kiemelkedő XIX. századi romantikus művészek alkotásainak ad helyet.( Blechen és Kaspar David Friedrich) A palota kertje az angol és a francia kertépítészet ötvözete. Itt áll az olasz klasszicista stílusú Schinkel Pavilon, amit III. Frigyes Vilmos nyári lakosztálya. Az épületet a korai XIX. század bútorai, képek és szobrai díszítik.A kert nyugati oldalán áll a neoklasszicista Mauzóleum III. Frigyes Vilmos és felesége, Luise királynő, és  I. Vilmos Christian Daniel Rauch által tervezett síremléke.  (Wiki)

Charlottenburg Palace (German: Schloss Charlottenburg) is the largest palace in Berlin,[1] Germany, and the only surviving royal residence in the city dating back to the time of the Hohenzollern family.[2] It is located in the Charlottenburg district of the Charlottenburg-Wilmersdorf borough.

The palace was built at the end of the 17th century and was greatly expanded during the 18th century. It includes much exotic internal decoration in baroque and rococo styles. A large formal garden surrounded by woodland was added behind the palace, including a belvedere, a mausoleum, a theatre and a pavilion. During the Second World War, the palace was badly damaged but has since been reconstructed. The palace with its gardens are a major tourist attraction. (Wiki)         back


Blumenfeld-kastély

Photo: Kauk0r
  • 78250 Tengen-Blumenfeld  Schloßstraße 10
  • Blumenfeld-castle
  • Blumenfeld-kastély
  • Nyugdíjas otthon részben
    Institute for social
  • Tel.: 0 77 36/92 300
  • GPS: 47.813623,8.681374
  • Map
A Biber hegyen 11. században felépült a vár, amely Blumenfeld városa később teljesen körbevett. 1511-ben lerombolták a várat, majd újjáépítették 3 toronnyal. Ma részben nyugdíjas otthonként szolgál.         back
In the Thirty Years' War the town suffered from several attacks, captures and pillages, but it apparently escaped bigger destruction. On the foundations of the castle, destroyed by the Swiss in 1499, the Teutonic lords of the Mainau erected a new building between 1500 and 1515; this is the older part of the castle.

The enlargement of the castle towards the Town followed from 1578 to 1582. Until 1805 this building was the house of office of the Teutonic order's deputies; from 1806 to 1857 it was Baden regional office, and then until 1864 the county court. Afterwards the archiepiscopal borstal St Joseph for poor children was put into the castle; this borstal was abolished as a result of the so called 'Kulturkampf' and was transferred to Riegel near Freiburg. From 1874 to 1876 the castle was unoccupied. On the occasion of a manoeuvre held in the vicinity in 1876 the castle had served for some months as a field hospital. The same year it was bought by twelve associated municipalities of the former officialdom Blumenfeld for an amount of about 12 000 Mark; they turned it into a poorhouse and hospital. Until 1973 it had served as a home for old people.
Due to a fantastic action of voluntary nature of the citizens of associated municipalities in the years from 1976 to 1978 inclusive the castle was preserved from decay. 
(detailed text- tengen.de)


 Burg-várkastély
  • 42659 Solingen, Schlossplatz 2
  • Burg-castle
  • Burg-várkastély
  • Museum
  • Tel.: 02 12/24 22 60 (Info)
    02 12/24 22 626 Kasse
  • email: schloss.burg@t-online.de
  • GPS: 51.137449,7.153137
  • Map
A Burg kastélyt a Berg gróf alapította, az gróf által elnevezett hegyvidéken. 1386 –ban áttelepítette Düsseldorf és Kleve városába rezidenciáját. Ezután csak vadászkastélynak és az udavri ünnepségek helyszínének használta. Eladta 1846-ban. 1887-ben kastélyegyesületet alapítottak, és megkezdték a kastély rekonstrukcióját. 1894-től hegyvidéki múzeum lett. A múzeum a hegyvidéki életet, valamint a grófok, hercegek, és a Berg hegy története, és az udvari életet mutatja be. (17.-19. század hegyvidék történelme, gyerekmúzeum, numizmatikai gyűjtemény is van.)        back

In the beginning of the 12th century (after 1133), Count Adolf III of Berg built Schloss Burg on a mountain over the river Wupper. The old castle of the counts, Castle Berge in Odenthal near Altenberg , was abandoned. The original name of the new castle was Castle Neuenberge (Newmountain), or in Latin, novus mons, novum castrum, or novi montis castrum. Not until the 15th century, after significant reconstruction as a hunting castle, did it receive its current name reflecting its palatial extension.
In 1632 Swedish soldiers laid siege to the castle. After the Thirty years war, in 1648, Imperial troops destroyed the fortifications of the castle including the keep, walls, and gates. In 1700, the main building was partially reconstructed and subsequently used for administrative purposes. 1849, the castle was sold to be scrapped, decayed, and became a ruin.
The architect Gerhard August Fischer from Barmen proposed in 1882 the reconstruction and submitted drawings and plans based on old documents, primarily using the castle’s appearance in the 16th century. Since 1890 the castle reconstruction committee led the restoration of the castle during the next 24 years. Painters from the Kunstakademie Düsseldorf participated. With the erection of the Battery Tower in 1914 the work seemed completed.

In the night of November 26, 1920 a large fire destroyed much of the castle. Subsequently visitors had to pay entry fees and the money was used to restore and rebuild the castle again. Reconstruction lasted from 1922 to 1925. In 1929 the Engelbert monument by the sculptor Paul Wynand was dedicated to honor the builder and archbishop.

Today’s appearance does not exactly match the condition documented by Erich Philipp Ploennies at about 1715. The reconstructed castle of today is a major public attraction. It also contains the Museum of the Bergische Land. The castle church is popular for weddings. The castle also is home to the Memorial for Deportation and the Memorial of the German Eastern Provinces with church bells from Königsberg and Breslau. In addition, commercial shops for souvenirs are located on the grounds.

The surroundings offer hiking trails to the forests and to Unterburg, that is where the village is located, at the foot of the mountain. There you can buy the Burger Brezel, a local pretzel specialty; the pretzel bakers even have a monument. An aerial chairlift (Sielbahn) connects Unterburg and the castle.

Burg used to be an independent township until it became part of Solingen in 1975.  (Wikipédia)


Bückeburg-kastély

Photo: Beckstet
  • 31675 Bückeburg, Schlossplatz 1
  • Bückeburg-castle
  • Bückeburg-kastély
  • Museum
  • Tel: 0 57 22/50 39
  • Email: schlossbueckeburg@t-online.de
  • GPS: 52.258951,9.043727
  • Map
A bückeburgi hercegi kastély ma a Schaumburg-Lippe hercegi ház tulajdonában van. Ez egy reneszánsz barokk vízivár. 1304 óta említik az okiratok. A kastélyban megtekinthetők 5 évszázad művészeti kincsei. A kastélyban hercegi lovagló iskola is van.

Bückeburg Palace has been in the possession of the family of the Counts of Holstein-Schaumburg, later the Princes of Schaumburg-Lippe, for over 700 years. The present building is a Renaissance palace with historic halls and rooms from four centuries. Particularly impressive is the Great Banqueting Hall; the lavishly ornamented Palace Chapel and the Golden Hall contain masterpieces of the art of woodcarving. The Palace, which lies in the centre of the town of Bückeburg, is an attraction that draws visitors from far beyond the local area. It is surrounded by extensive gardens and parks covering more than 80 hectares (200 acres). The Mausoleum of the princely family, the biggest private mausoleum in the world, is surrounded by a park of its own. The mosaics and the shining gilded dome are strikingly colourful. (http://www.faszination-schloesser.de/bueckeburgpalace.html)         back


Braunfels-kastély

Photo:  Ulrich Mayring
  • 35619 Braunfels Belzgasse 1
  • Braunfels-castle
  • Braunfels-kastély
  • Tel. +49 (0) 6442 / 33 909 13
    +49 (0) 6442 / 5002  (Weekend 11-17 clock )
  • photo
  • Braunfels Amália
  • info@schloss-braunfels.de
  • GPS: 50.513665,8.387749
  • Map
A kastélyról az első írásos bizonyíték 1264-ből származik. A kastélyt folyamatosan fejlesztették, építették. A 14. században bástyákkal, tornyokkal, erős védművekkel erősítették meg. A vár a 30 éves háborúban megsérült , és tűz is pusztította,de Henry Trajektin helyreállítatta.
A 17. és a 18. században gróf Wilhelm Moritz barokk stílusú lakóhellyé alakíttatta át a vár egyes részeit.
Ferdinánd herceg  1840 körül neogót stílusú átalakításokat,és restaurálási munkálatokat végeztetett el. A herceg romantikus lelkületű volt, ezért a középkori várkastélyt, egy mesebeli épületté alakítatta át. Valójában soha nem létezett ilyen idealisztikus épület a középkorban.  Az építkezéshez a példát Rheinstein várának romantikus képe adta a herceg számára. 1880 körül György herceg elhatározásából festői tornyokkal, és erkélyekkel alakították ki a várkastély látképét. 
First mentioned as Castellum Bruninvels in 1246, the former stronghold changed continuously in appearance over the centuries. With the rise of firearms enhancing range, circular walls with defence towers and fortified ramparts were built in the 14th century.
In the centuries to follow, ambitious builders perpetually enhanced their fortress. Following the fire of 1679, reconstruction took place under the supervision of Count Heinrich Trajektin.
At the turn from the 17th to 18th century, the fortress attained its baroque characteristics through Count Wilhelm Moritz.
Starting 1845, Ferdinand the "Hunting Prince" had the castle rebuild in neo-gothic style on the well-kept foundation of the original castle and reconstructed the knight´s hall from historical records. After the year 1880, Prince Georg gave the castle its unmistakable silhouette, with its many picturesque towers and oriels.
(http://www.schloss-braunfels.de/en/geschichte.html )          back

Callenberg-kastély

Photo: Presse03
  • 96450 Coburg, Callenberg 1
  • Callenberg-castle
  • Callenberg-kastély
  • Family Museum
  • Tel: 09561-5515-0
  • mail@schloss-callenberg.de
  • GPS: 50.277904,10.92292
  • Map
A Neogótikus épületetet 1122-ben említik először, a Szász-Coburg és Gotha hercegi család tulajdonában van 1826 óta. 1998-től a hercegi művészeti gyűjtemény (SCG) található itt. A hangulatos összeállítás a kastélyban a 19. század lakáskultúráját mutatja be. A kastélyban az Adel dinasztia Európában szerteágazó családtörténetét is bemutatják. A kastély bútorait,  a kastélykápolnát, a történelmi belsőudvart, és az idillikus rózsakertet mindenképpen érdemes megtekinteni. 2004 óta lépésről lépésre halad a német sportlövészeti múzeum kiépítése.    back
1122-1313
In 1122 a certain “Thiemo de Chalwinberch” is mentioned in a document. This ennobled family can be traced back to Callenberg until 1231. The last ennobled freed-man residing in Callenberg, Ulrich III., sold the castle to the bishopric of Wurzburg in 1231. However already in the following year the castle belonged to the Earl Poppo VII of Henneberg. In 1313 the knight Hermann Hunt (Hund) von Sternberg acquired “Fortress Callenberg” from Earl Berthold VII. of Henneberg and maintained it as feudal tenure.

1588-1826
Through devolution the castle became the property of Duke Johann Casimir of Saxe-Coburg in 1588, after the death of the last von Sternberg. Until 1825 the ducal treasury and the Castle of Callenberg were property of the Dukes of Saxe- Meiningen. It is only in 1826 that the Coburg Dukes become owners of Callenberg Castle again.

1831-1945
In 1831 the reconstruction of the upper castle was concluded, after Carl Alexander of Heideloff’s plans. In 1856/57, under the reign of Duke Ernst II. the lower part of the castle is altered in Neogothic style.  Until 1945 the castle was the summer residence of the Coburg Dukes.

Since 1998
After extensive restoration the former summer home of the Coburg Dukes was restored and since 1998 lodges the collection of ducal art treasures, with precious pieces of furniture, paintings, porcelain, traditional handicrafts and a selection of weapons from four centuries.

(schloss-callenberg.com)


Dennenlohe-kastély

Photo: mef-presseservice
  • 91743 Unterschwaningen Schloss Dennenlohe 1
  • Dennenlohe-castle
  • Dennenlohe-kastély
  • Tel: 09836-9688
  • open: 10-17
  • mail: schloss@dennenlohe.de
  • video
  • GPS: 49.096734,10.610029
  • Map
 Ez a Dennenlohe kastély több mint 270 éves hagyományra tekint vissza. A kastély története 1734-es évben kezdődött az ünnepi alapkőletétellel. A kastélyt Leopold Retti tervezte Ansbach őrgróf építészének megbízásából, aki Stuttgartban is tervezett kastélyt. Leopold Retti kastélya a Bajor tartományban kivételes látvány. A hajdani kastélyparkot majd 2 évtizeden keresztül előre megtervezetten bővítették. Jelenleg 16 hektáros botanikus kertje a legnagyobb Dél-Németországban.         back

When the electric gates buzz open, the baroque facade of Castle Dennenlohe, which has remained unchanged since 1734, greets its visitors.
The cavalry houses, gardens and the adjacent farm buildings date from the same period. High walls surround the castle and grounds and create an atmosphere of peace and tranquillity.The architect, not just for the castle but for the entire complex, was the Italian Leopold Retti, master builder at the court of the margrave of Ansbach and a master of German baroque architecture. Famous castles in Ludwigsburg and Ansbach as well as the "Neues Schloss" in Stuttgart were also drafted on his drawing board. He designed Castle Dennenlohe for the diplomat Baron Eichler von Auritz. Since 1825 it has been in the possession of the Barons von Süsskind who have now lived there for eight generations. The castle is the home of the baronial family and their Airedale terriers. In July and August the bush-roses blossom in the circular flower bed edged with box. The castle and castle grounds are physically one entity, however the overall complex can be clearly divided into four separate areas, each with a different theme (as shown in the sketch of the layout). From a historical point of view, the individual areas can be ascribed to two building phases. From 1734 to 1750 the architect Leopold Retti designed not only the castle but a complete ensemble including the farm buildings and the Private Garden. It was the present-day Baron Süsskind who added two further attractions to the ancestral family castle - the Rhododendron Park in 1990 and the landscape garden in 2006.
These additions have helped to promote Castle Dennenlohe’s popularity beyond the national boundaries.
(dennenlohe.de)

Detmold-kastély

Photo: Nikater (talk • contribs)
  • 32756 Detmold Schlossplatz 1
  • Detmold- Prince rezidence and castle
  • Detmold-Hercegi rezidencia kastély 
  • Tel: 0 52 31/70 02-0
  • Mail: verwaltung@schloss-detmold.de
  • GPS: 51.936427,8.878132
  • Map
A kastély az észak-európai reneszánsz építészet egyik kiemelkedő példája.  Ez a gazdag kiállítású épület, felejthetetlen bepillantást enged a reneszánsz különböző korszakainak kultúrájába és történelmébe.
A kastély története III. Bernard által alapított város történetével egybefonódik. Feltehetőleg a 13. században alapították a várost, és 1366-ban említették először a Detmoldi várat.
VIII. Bernard gróf 1536-ban megbízta Jörg Unkair építészt, aki már több reneszánsz építményt tervezett, a detmoldi kastély megtervezésével. Tőle származik a 4 szárnyas kastély építésének koncepciója, amelyet már a Neuhaus kastély építésénél már megvalósított. A kastély frontoldalának jobboldalán két homlokzat, és az első két lépcsőház tornya kifejezetten Jörg Unkair stílusára jellemző.      back
 In the middle of the old city centre, the Princely Residence Castle was built in the Weser Renaissance style, imparts an unforgettable look into the past and the history of the princely family. The Princely Residence Castle impresses its vistiors with magnificent saloons and halls, filled with unique gobelins, outrageous chandeliers, baroque ceiling paintings, a collection of historic hunting weapons und noble porcelain. You will also find a jewel in Weserrenaissance style there. You can visit the Princely Residence Castle daily by means of a guided tour. Dr. Armin Prinz zur Lippe still lives in the castle. He is related to the Dutch royal family. (stadtdetmold.de)

Drachenburg-várkastély

Photo: MFSG
  • 53639 (Bonn) Königswinter, Drachenfelsstraße
  • Drachenburg castle
  • Drachenburg kastély
  • Tel: 02223-90197-0
  • mail@schloss-drachenburg.de
  • GPS: 50.669105,7.20629
  • Map
A Sárkánysziklán áll a Sárkány várkastély, amelynek alapkövét 1882ben rakták le. Rekordidő alatt 1882-től 1884-ig épült historizáló, neoromantikus stílusban. Reprezentatív székhelye volt a brókereknek, és bankároknak, később Stephan von Sarter (1833–1902) báró székhelye lett, aki soha nem lakott a kastélyban. A báró halála után különböző felhasználásra került. 1986-ban műemléki védelem alá helyezték. 1995 és 2010 között rekonsturálták.  Napjainkban állami alapítvány tulajdonában van Észak-Rajna-Vesztfáliában. (Wiki) back
Schloss Drachenburg is a private villa in palace style constructed in the late 19th century. It was completed in only two years (1882–84) on the Drachenfels hill in Königswinter, a German town on the Rhine near the city of Bonn. Baron Stephan von Sarter (1833–1902), a broker and banker, planned to live there, but never did.
Today the Palace is in the possession of the State Foundation of North Rhine-Westphalia. (Wiki)


 

Eltz-várkastély

Photo:  kaʁstn Disk/Cat
  • 56294 Münstermaifeld, Burg-Eltz-Straße 1
  • Eltz-castle
  • Eltz-várkastély
  • Museum, Kincstár, Treasury
  • Tel.:+49 (0) 2672 95050-0
  • Open: 9,30-17,30
  • Mail: burg@eltz.org
  • GPS: 50.205205,7.336522
  • Map
Eltz várat 1157 óta az eltzi grófság székhelye, amely 500 éven át épült. 8 lakótorony zárja körbe a belső udvart. A kastély berendezése évszázadokon átívelve mutatja be a lakáskultúrát.  A kincseskamrája arany, ezüst, elefántcsont, porcelán remekműveket és történelmi fegyvereket mutat be.      back

Eltz Castle (German: Burg Eltz) is a medieval castle nestled in the hills above the Moselle River between Koblenz and Trier, Germany. It is still owned by a branch of the same family that lived there in the 12th century, 33 generations ago. The Rübenach and Rodendorf families' homes in the castle are open to the public, while the Kempenich branch of the family uses the other third of the castle. The Palace of Bürresheim (Schloss Bürresheim), the Castle of Eltz and the Castle of Lissingen are the only castles on the left bank of the Rhine in Rhineland-Palatinate which have never been destroyed.

The castle is a so-called Ganerbenburg, or castle belonging to a community of joint heirs. This is a castle divided into several parts, which belong to different families or different branches of a family; this usually occurs when multiple owners of one or more territories jointly build a castle to house themselves. Only a very rich medieval European lord could afford to build a castle on his land; many of them only owned one village, or even only a part of a village. This was an insufficient base to afford a castle. Such lords lived in a knight's house, which was a simple house, scarcely bigger than those of his tenants. In some parts of the Holy Roman Empire of the German Nation, inheritance law required that the estate be divided between all successors. These successors, each of whose individual inheritance was too small to build a castle of his own, could build a castle together, where each owned one separate part for housing and all of them together shared the defensive fortification. In the case of Eltz, the family comprised three branches and the existing castle was enhanced with three separate complexes of buildings.

The main part of the castle consists of the family portions. At up to eight stories, these eight towers reach heights of between 30 and 40 meters. They are fortified with strong exterior walls; to the yard they present a partial framework. About 100 members of the owners' families lived in the over 100 rooms of the castle.

Platteltz, a Romanesque keep, is the oldest part of the castle. In 1472 the Rübenach house, built in the Late Gothic style, was completed. Remarkable are the Rübenach Lower Hall, a living room, and the Rübenach bedchamber with its opulently decorated walls.
Between 1490 and 1540, the Rodendorf house was constructed, also in Late Gothic style. It contains the vaulted "banner-room".
The Kempenich houses were finished about 1530. Every room of this part of the castle could be heated; in contrast, other castles might only have one or two heated rooms. From 1965 to 1992, an engraving of Eltz Castle was used on the German 500 Deutsche Mark note.


Falkenlust-kastély

Photo: Tohma (talk)
  • 50321 Brühl, Schloßstraße 6
  • Falkenlust-huntingcastle
  • Falkenlust-vadászkastély
  • Tel: +49 2232 44000
  • Museum
  • GPS: 50.819798, 6.929221
  • Map
Az Augustusburg és Falkenlust kastélyok a Rajna-vidéki Brühl város keleti felén találhatóak, és a régió legjelentősebb barokk és rokokó műemlékei közé tartoznak. A két kastélyt a kastélyparkon áthaladó sétány köti össze. A kölni érsekeknek már a 12. században volt itt birtokuk és vadasparkjuk. 1284-ben Siegfried von Westerburg kölni érsek építtetett egy vizesárokkal körülvett várat, amely 1298-ra készült el. Walram von Jülich érsek alatt a várat megerősítették. Ez a vár 1689-ig maradt fenn, ekkor a franciák lerombolták.
I. Kelemen Ágost kölni érsek (1700–1761) a Wittelsbach-házból a romok helyén építtette az Augustusburg kastélyt. A munkálatok 1725-ben kezdődtek Johann Conrad Schlaun vesztfáliai építész tervei alapján. Az új épületet 1728-ban alakította ki François de Cuvilliés müncheni udvari építőmester a régence és korai rokokó stílusában. Ebben az időben keletkezett a nyugati szárny is a galériákkal. A lépcsőház Johann Balthasar Neumann alkotása (1740–1746), a belső munkálatokat Johann Heinrich Roth vezette.
A Falkenlust vadászkastélyt 1729–1740 között de Cuvilliés építette az Amalienburg mintájára. 1730-ban egy gazdag díszítésű kápolnát emeltek a vadászkastély parkjába. 1760-ban Casanova itt adott díszvacsorát a kölni polgármesternének.

A második világháború vége felé az Augustusburg kastély súlyosan károsodott, de már 1946-ban elkezdték a helyreállítást. A vadászkastély is átfogó restaurálásra szorult. 1994-ig a német államfő a kastélyban adott fogadásokat állami vendégek részére. (forrás: Wiki)

Castles of Augustusburg and Falkenlust at Brühl
The castles of Augustusburg and Falkenlust were inscribed on the World Heritage List in 1984 as exceptional examples of 18th century castle-building. They represent the first major works of the Rococo style in Germany and for half a century they were the model for the palaces of many German princes. In 1725, Prince-Elector Clemens August commissioned the Westphalian architect Johann Konrad Schlaun to build a residence castle over the remains of a medieval fortress. Over three years a restrained three-winged building was constructed which incorporated elements of the original building fabric.           back

Fasanerie-kastély

Photo: Original uploader was Efficiency at de.wikipedia
  • 36124 Eichenzell bei Fulda Schloss Fasanerie
  • Fasanerie-castle
  • Fasanerie-kastély
  • Museum, Park, Gastronomia
  • Tel:+49 - (0)661 / 94 86-0
  • Mail: museum@schloss-fasanerie.de
  • GPS: 50.507678,9.70797
  • Map
Fasanerie kastély a legszebb barokk kastélya Hessennek. Korábban Fulda hercegi püspökök nyári rezidenciája volt, és a hesseni grófok, és hercegek birtokában is volt. A hesseni lakáskultúrának nagyon gazdag műgyűjteménye látható itt. A kastélyban tartott látogatás alkalmával bepillanthatunk a barokk termek világába.         back
Around 1710, Prince Abbot von Dalberg of Fulda commissioned a modest country retreat to be built outside the gates of Fulda. It still forms the heart of the complex between two high, onion domed towers. In 1739, Dalberg's successor, the future Prince Bishop of Fulda Amand von Buseck, commissioned master builder Andrew Gallasini to extend the building to its current dimensions, and made it his official summer residence.

Two elongated wings flank a completely enclosed courtyard and a three-sided Cour d'honneur. Lodges, gated enclosures, and also guard houses and estate outbuildings in front of the main building indicate that the highest ranking family in the land resided in this palace (complex. schloss-fasanerie.de)


Glücksburg-kastély

Photo:  Wolfgang Pehlemann
  • Glücksburg  24960 Große Straße
  • Glücksburg-castle
  • Glücksburg-kastély
  • Museum
  • Tel: +49 (0) 46 31-44 23 30
  • Mail: info@schloss-gluecksburg.de
  • GPS: 54.832067, 9.543390
  • Map
A Glücksburg kastélya az egyik legjelentősebb észak Európában.  1582-1587 között építették a kastélyt Johann herceg megbízásából a fiatalabb herceg számára. Az építész Nikolaus Karies egy ciszteri kolostor helyére emeltette a kastélyt. A kolostortemplom tégláit beépítették a kastély falaiba. A kastély nevét a herceg szlogenje után kapta: Isten adjon szerencsét és békét.  Ez a mondás a címerrel együtt a bejárati kapu felett található, a szavak kezdőbetűivel jelölve. A felirattól balra a braunschweigisch-lüneburgische feleségek címerei vannak, jobbra pedig a szász korona hercegeké.
Glücksburg kastélya mint ideiglenes királyi rezidencia, és a glücksburgi hercegség közigazgatási központja jelentős helyet foglalt el Schleswig-Holstein tartomány és Skandinávia történelmében. Johann (Hans) herceg, aki a kastélyt felépíttette , a dán király fiatalabb testvére volt, és a szász koronaherceg sógora, valamint 23 gyermekén keresztül több herceg mostohaapja. Mindez mellett a német császárral is jó viszonyt ápolt.
1854 után VII. Friedrichs király székhelye lett. A király itt halt meg 1863. November 15.-én. 1864-65-ben a porosz csapatok hadikórháznak használták a kastélyt. A Schleswig hercegség Dánián keresztül a porosz királynak Wilhelmnek adta a kastélyt, aki visszaadta azt a családnak, és 1871-ben így Karl herceg Hauses Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg ház  ura, aki (IX. Christian egyik testvére tiltakozott a dán politika, és állami fennhatóság ellen) ismét beköltözött a kastélyba. Az utolsó német császárnő Auguste Viktoria volt, aki a Schleswig-Holstein-Sonderburg-Augustenburg házból származott, gyakran tartózkodott Glücksburg-ban.
A közelben fogták el, és itt hallgatták ki az amerikaiak Albert Speert, a zseniális építészt, a Harmadik Birodalom fegyverkezési minisztere és főépítészét, a Führer egykori bizalmasát.

  forrás: kastély oldala   
Glücksburg Castle (German: Schloss Glücksburg, Danish: Lyksborg Slot) is a castle (Schloss) in the town of Glücksburg, Germany. It is one of the most important Renaissance castles in northern Europe t is the seat of the House of Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg and was also used by the Danish kings. Situated on the Flensburg Fjord the castle is now a museum owned by a foundation, and is no longer inhabited by the ducal family. Its board of directors is chaired by Christoph, Prince of Schleswig-Holstein, the current titular duke and head of the House of Glücksburg and House of Oldenburg. (Wiki)      back 

Goslar-palota

Photo: Наталия19
  • 38640 Goslar Kaiserbleek 6
  • Goslar-palace
  • Goslar-palota
  • Museum
  • Tel :Tel. 05321-78060
  • Mail: tourist-information@goslar.de
  • GPS: 51.902881,10.425615
  • Map

 

Goslar, teljes nevén Goslar Alte Kaiserstadt (Goslar Régi Császárváros) egy német város, tartományi körzet központja Alsó-Szászország tartományban. Része az UNESCO Világörökségének. 1040 és 1050 között létrehozott császári palota a világ építőművészetének egyedülálló emlékműve. Több mint 200 éven át, itt íródott a német császári udvar, és számos birodalmi gyűlés a történelme. A birodalmi terem Hermann Wislicenus történelmet festő képeivel van díszítve, amelyek a szent római birodalom történetét mutatja be.  A St. Ulrich kápolnában a császári építtettő III. Henrik szíve egy sírlap alatt található: Mert az ő szíve mindig Goslarért dobogott- ahogy egy középkori krónika erről beszámol.
For visitors it is best to drive to the large “Kaiserpfalz Nord” carpark at the foot of the Imperial Palace (Kaiserpfalz). From here the impressive Romanesque Imperial Palace opens up to view. In the naturally scenic background the over 600-metre-high Rammelsberg Mountain rises. In it are the ore mines, which closed down only as recently as 1988. Since 1992, the mine and the Old Town of Goslar have been entered on the UNESCO World Cultural and Natural Heritage List for all Mankind.       back

Hämelschenburg-kastély

Photo: Bernd Schwabe in Hannover
  • D - 31860 Emmerthal Rittergut Hämelschenburg Schlossstr. 1
  • Hämelschenburg-castle
  • Hämelschenburg-kastély
  • Castlemuseum
  • Tel:+49 (0) 5155 - 951690
  • Mail: kontakt@schloss-haemelschenburg.de
    GPS: 52.028033,9.343075
  • Map
Adelsitz 1437 óta a Klencke család birtokában van.  Jürgen Klencke és felesége  Anna von Holle 1588-ban építették a várkastélyt, másképp lovagvárat. A Klencke család 500 éven át birtokolta a kastélyt. A reneszánsz stílust teljesen megőrizte az épületegyüttes kastélya, temploma, vízimalma, a kert, és a gazdasági épületek is. A kastély védelmében létrehozták a  Hämelschenburg  Alapítványt  1993-ban, hogy biztosítsák a vár és a többi műemléképület  működtetésének anyagi alapjait.      back
Hämelschenburg Castle is delightfully set in the Weserbergland hills between Hamelin and Bad Pyrmont. It was built between 1588 and 1613 for Jürgen von Klenke and his wife Anna von Holle on the site of a feudal estate that had been destroyed several times before. The castle has all the attributes of a picture-postcard scene – an imposing triple-wing arrangement with moats, a fortified bridge providing access and two splendid octagonal towers housing the staircases. The most striking features are the 24 elaborately decorated gabled dormers that can be seen from quite a distance. Hämelschenburg Castle was built of Weser sandstone, a much sought-after material at the time. The founders of the castle lived with their 14 children in the most magnificent section – the three-storey south wing, richly decorated in the Italianate Renaissance style. It was thanks to this exceptional family's bravery that the entire castle was saved from being plundered and destroyed in the Thirty Years' War. An in-depth insight is given into the life of the nobility in the Renaissance, baroque and late 19th century periods. Many rooms are complete with furniture, paintings, porcelain, glassware and historical weaponry. The reconstructed Minnegarten is a colourful reminder of an era in which the garden was an intimate refuge for Minne or courtly love. Those in search of quiet contemplation after all this art and culture can enjoy idyllic strolls near to the castle on St. James' Way – the famous pilgrimage route to Santiago de Compostela. Good news for walkers: this former country estate has a café and beer garden with views of the castle's magnificent south facade. Nearby attractions: discover the tale of the Pied Piper on the German Fairytale Route in Hamelin, just a few miles to the north. The Kurpark at Bad Pyrmont, a horticultural gem in the Weserbergland hills, is considered one of Europe's five most beautiful parks. Bückeburg Palace enjoys particular renown for its Golden Hall, which includes a mannerist portal of the Gods, and its grand banqueting hall. (http://www.germany.travel)

Hohenliburg-kastély
Hohenlimburg
Photo: Frank Vincentz
  • 58119 Hagen-Hohenlimburg
    Nordrhein-Westfalen
    Schloss Hohenlimburg gemeinnützige GmbH
    Alter Schlossweg 30
  • Hohenlimburg-castle
  • Hohenlimburg-kastély
  • Castlemuseum
  • Tel: (02334) 2771
  • Mail: museum@schloss-hohenlimburg.de
  • GPS: 51.344714,7.570325
  • Map

 

Hohenlimburg történelme a kölni Engelbert von Berg érsek és a Friedrich von Isenberg gróf összeütközésével kezdődött. A gróf fia építtette Dietrich 1240-ben ezt a várat, az örökösödési vita miatt. 1511-ben a várat Neuenahr gróf örökölte, és a várkastélyt kibővítette. 1584-ben Adolf gróf kölni korona csapataival elfoglalta a várat, uralma a halálán túl is tartott. 1592-ben a Bentheim-ház tulajdonába ment át.
A 30 éves háború miatt 1610-ben költözött be Gumprecht die Hohenlimburg, aki grófi rezidenciának építtette ki a várat. 1633 Lothar Dietrich von Bönninghausen visszafoglalta az épületet.
Tűzvészben megsemmisült az elővár egészen az alapfalakig.  A 18. században Hohenlimburg várát rezidenciakastéllyá építették át.      back
Hohenlimburg is situated about 20 kilometres south of Dortmund, in the community of Hagen. The history of the castle and with it the history of the town starts in the year 1225. On November, 7th, the archbishop of Cologne, Engelbert II, was killed by Count Friedrich von Isenberg. Exactly one year and a week later, judgement was enforced on Friedrich in Cologne. The count was condemned to death. But his son, Dietrich I von Isenberg-Limburg, came back a couple of years later, in order to regain the lost heritage of his father. On the Schleipenberg he let build a castle, which was finished in 1243. Around the castle a small village grew eventually - the Hohenlimburg of today. But that name was taken by the inhabitants first in 1879, in order to distinguish themselves from Limburg an der Lahn. Before, Hohenlimburg was called Limburg an der Lenne.
The Isenberg-Limburgs reigned the county until 1511, when the family became extinct. The last count, Johann, was married to Elisabeth von Neuenahr. After his death the county and naturally also the castle, was inherited by the House of Neuenahr. 
The tower of the donjon burned down after a lightening had struck it. At the renovation it wasn't rebuilt to it's former hight. Only the roof was put on it.
The Neuenahrs expanded the castle and built the first copper hammer in 1571, thus taking the first step towards industrialization. The last count of this dynasty was Adolph von Neuenahr und Limburg. He lost the Colognian War (1582 - 1589) as well as his life, fighting it. Adolph's sister, Magdalena, was married to Arnold von Bentheim, to whose family the heritage was given now. But the castle was occupied by Colognian troops until 1612. The first real regent of the House of Bentheim-Tecklenburg was Conrad Gumprecht, in the beginning of the 17th century. Among other things he let build the Nassauer Schlösschen, a small building in front of the castle, which probably was meant partly as fortification, because now the enemy was compelled to force another port.
Still today the family of Bentheim-Tecklenburg is owner of the castle.
In the Thirty Year's War the castle was captured and occupied again, until it was extensively destroyed by a fire in 1636.

In spite of further harassment, not at least through the Sun King, Louis XIV, as well as in the Seven Year's War, the small county reached its heyday in the 18th century. In 1709 the place got the municipal law. More new buildings, as well as expansions, transformed the former fortification into a manor. In the 19th century the family moved to Rheda and the caste was left uninhabited, apart from the first half of the 20th century, when a sideline of the Bentheim-Tecklenburgs lived there.
The county was included into the duchy of Berg by Napoleon and after Napoleon's fall it was to become a part of the Prussian province of Westfalen. Economically there was a downfall of the wire industry, until the cold roll revolutioned the production of steel band. Until today the area around Hagen-Hohenlimburg is leading in that field.
  (werbeka.com)

Hohenzollern-kastély
Hohenzollern
photo: A. Kniesel
  • 72379 Burg Hohenzollern Bisingen közelében a 27-es útról leágazás
  • D-72379 Burg Hohenzollern
    Germany
  • Hohenzollern-castle
  • Hohenzollern-kastély
  • Museum
  • info@burg-hohenzollern.com
  • Tel: +49 (0)7471 2428
  • GPS: 48.323130, 8.968254
  • Map
A Hohenzollern-kastély Délnyugat-Németországban, Baden-Württemberg tartományban, Hechingen és Bisingen között található, és ez utóbbihoz tartozik. Stuttgarttól 50 km-re délre fekszik, a Hohenzollern-hegy tetején, 855 m magasan. Eredetileg a 11. század első felében épült, de 1423-ban a sváb császári városok tíz hónapos ostromában teljesen megsemmisült. 1454 és 1461 között nagyobbra és erősebbre építették. A sváb Hohenzollern-család menedékeként szolgált háborús időkben, még a harmincéves háború alatt is. A 18. század végére azonban elveszítette stratégiai jelentőségét és hamarosan pusztulásnak indult, jó néhány rozoga épülete összedőlt. Ma már csak a kápolna áll a középkori várból. 1846 és 1867 között IV. Frigyes Vilmos porosz király építette újjá, másodszor is, ma is ebben a formájában láthatjuk. Friedrich August Stülert bízták meg az építkezéssel, ő angol neogótikus stílusban és a Loire kastélyainak szellemében alkotta meg a terveit. Mivel csak emlékül épült a családnak, 1945-ig egy Hohenzollernnek sem szolgált otthonául, amikor az utolsó porosz koronaherceg, Vilmos költözött ide. Vilmos herceg és felesége, Cecília koronahercegnő ma is itt nyugszanak. (forrás: Wiki)  
Hohenzollern Castle (German: About this sound Burg Hohenzollern is a castle about 50 kilometers (31 mi) south of Stuttgart, Germany. It is considered the ancestral seat of the Hohenzollern family, which emerged in the Middle Ages and eventually became German Emperors.
The castle is located on top of Berg (Mount) Hohenzollern at an elevation of 855 meters (2,805 ft) above sea level, 234 m (768 ft) above surrounding Hechingen [n 2] and nearby Bisingen to the south, both located at the foothills of the Schwäbische Alb. It was first constructed in the first part of the 11th century.

When the family split into two branches, the castle remained the property of the Swabian branch, the dynastic seniors of the Franconian/Brandenburg branch which later acquired an imperial throne. The castle was completely destroyed after a 10-month siege in 1423 by the imperial cities of Swabia. A second, larger and more sturdy castle was constructed from 1454 to 1461 and served as a refuge for the Catholic Swabian Hohenzollerns during wartime, including during the Thirty Years' War. By the end of the 18th century, however, the castle was thought to have lost its strategic importance and gradually fell into disrepair, leading to the demolition of several dilapidated buildings. Today, only the chapel remains from the medieval castle.
The third version of the castle, which stands today, was constructed for Frederick William IV of Prussia between 1846 and 1867, under the direction of Friedrich August Stüler, who based his design on English Neo-Gothic style as well as the castles of the Loire Valley. Because the castle was built as a family memorial, no member of the Hohenzollern family took residence in this third castle until 1945, when it became home to the last Prussian Crown Prince Wilhelm who is buried there with his wife, Crown Princess Cecilie.
Among the historical artifacts of Prussian history contained in the castle today are the Crown of Wilhelm II and some of the personal effects of Frederick the Great and a letter from US President George Washington thanking Baron von Steuben, a scion of the House of Hohenzollern, for his service in the American Revolutionary War. The castle is today a popular tourist destination. (Wiki)         back

Klosterruine Oybin-kolostor és várrom

Obyn ruin
Photo:  Dako99

  • Info: 02797 Kurort Oybin Fremdenverkehrsbetrieb Oybin
    Burg und Kloster
    Hauptstraße 16
  • Oybin-monastery and castleruin
  • Oybin-kolostor és várrom
  • Tel: +49 (035844) 73311
  • +49 (035844) 73414 
  • Mail: info@oybin.com
  • video
  • GPS: 50.843896,14.741426
  • Map
Az európai történelem ékköve
Zittaui hegység legismertebb szikláján emelkednek a romantikus királyi vár, és az Oybin kolostor romjai. A természet, és az építészet különleges egységet alkot.  IV. Karl császárhoz köthető a 14. században épült császári épületek, és a kolostor, amely Coelestin katolikus rendnek építettek. 19. sz Caspar David Friedrich, Carl Gustav Carus is a romantika nagy festői is megörökítették az épületek romjait.        back
Oybin is a municipality in the district Görlitz, in Saxony, Germany, located very close to the border of the Czech Republic. Following the defeat of the Protestant armies by the Habsburgs in the Battle of the White Mountain in 1620, many Protestant Czechs found refuge across the border in the hills of Upper Lusatia. It is a "Kurort", a resort or spa certified by the state, where people go for rest and recuperation. It is most famous for its mountain of the same name, an exposed natural sandstone dome that towers above the town. The ruins of a medieval monastery lend a wild romantic beauty to it and it was a favorite subject of 19th century Romantic painters like Caspar David Friedrich. Many bizarrely shaped geological rock formations can be found in the surroundings. The scenic narrow gauge Zittau–Oybin–Jonsdorf railway runs from Oybin to the neighboring community of Jonsdorf and the city of Zittau. The town has 3 districts, Oybin, Hain and Lückendorf.  (Wiki)

Landsberg-Meiningen-kastély
Landsberg
Photo: Kramer96
 
  • Thüringen  98617 Meiningen/Thüringen
    Schloss Landsberg
    Landsberger Straße 150
  • Landsberg-palace,hotel
  • Landsberg-kastély,hotel
  • Tel:+49 3693 44090
  • Mail: info@meininger-hotels-mit-flair.de
  • GPS:  50.600658, 10.394573
  • Map
 Meiningenből elindulunk, szépséges Werra völgyön át, akkor elérkezünk az erdővel benőtt hegycsúcshoz, amelyen egy középkori vár romjait látjuk, amely elvarázsolja a szemlélőt. 1836-ban őfelsége II. Erich Bernard herceg, aki a landsbergi udvart örökölte, és Sachsen-Meiningen híve, hogy a landsbergi kastélyt felújítja. Bernard herceg nővére Adelheid királynőt meglátogatta Angliában, és a windsori kastély látványa olyan nagy hatással lett rá, hogy nem nyugodott addig, amíg a 1836-1844 között Doebner építési tanácsadóval, a mesekastélyt meg nem építtette.      back
Between 1836 and 1840, Landsberg Castle was built as the summer residence of the Dukes of Saxe-Meiningen. Today the neo-Gothic building houses the four-star Landsberg Castle Hotel. This fairy-tale castle with its romantic setting offers its guests a unique experience, whether they gently drift into sleep in a four-poster bed in an elaborately designed room or suite or savour medieval food and drink in the richly decorated Knight's Hall or the rustic castle tavern. And bridal couples can celebrate the happiest day of their lives with an exceptional wedding reception at Landsberg Castle. (thuringia-tourism.com)

Langenburg-kastély
Langenburg
Photo: Matthias Süßen
  • D-74595 Langenburg Schloss 1
  • Langenburg-castle
  • Langenburg-kastély
  • Hotel
  • castle museum, oldsmobil museum
  • Tel: +49 (0) 79 05 - 94 190 34
  • Mail: sekretariat@schloss-langenburg.de
  • GPS: 49.252856, 9.843433
  • Map
Langeburg kastély a hohenlohe-i tájban a legszebb német reneszánsz belsőudvarral rendelkezik. Meg lehet nézni a barokk kertet, a kastélykápolnát, több lakosztályt, és az öreg bástyát. A német oldsmobil autómúzeum a kastély egykori istállójában látható 2000 m²-en 80 autóval.     back
Langenburg is a town in the district of Schwäbisch Hall, in Baden-Württemberg, Germany. It is located on a hill above the river Jagst, 18 km northeast of Schwäbisch Hall. It is also the place where the Wibele - small, sweet, biscuit-like pastries - were invented and are still baked today.
The history of Langenburg begins with the building of a castle on the western hill crag. Prehistoric settling is likely, but not proven. Langenburg is first documented in 1226. The free Lords of Langenburg, which stepped into history in 1201, were closely related to the Lords of Hohenlohe. Maybe they even held family bonds. After the Langenburgs had died out, the Hohenlohe family inherited the possessions. Langenburg thus came under the rule of Hohenlohe and remained part of the Principality for the next centuries. Since 1568 Langenburg was the residency of the county and latter principality Hohenlohe-Langenburg.

In the 17th Century, Langenburg was the site of witch trials. The last victims, Anna Schmieg and Barbara Schleicher, were executed in 1672.  (Wiki)

Marksburg-kastély
Marksburg
Photo: Tobi 87
  • 56338 Braubach Deutsche Burgenvereinigung
    Marksburg
  • Marksburg-castle
  • Marksburg-kastély
  • Tel: 02627-206
  • Mail: info@deutsche-burgen.org
  • GPS: 50.272232, 7.648901
  • Map
Az inpozáns rajnai fellegvárat 4 toronnyal, bástyával, és palotaszárnnyal soha nem rombolták le.  A kiállítás a XIV., századi vár életét mutatja be.        back
The Marksburg is a castle above the town of Braubach in Rhineland-Palatinate, Germany. It is one of the principal sites of the UNESCO World Heritage Rhine Gorge. The fortress was used for protection rather than as a residence for royal families. It has a striking example of a bergfried designed as a butter-churn tower.

The castle was built to protect the town of Braubach and to reinforce the customs facilities. It was built around 1117 and explicitly first mentioned in 1231. In 1283 Count Eberhard of Katzenelnbogen bought it and throughout the 14th and 15th century the high noble Counts rebuilt the castle constantly. In 1479 the territories of the Counts of Katzenelnbogen (male line extinct) went to the Count of Hessen.

In the Napoleonic period the castle was used as a prison. In 1815 it belonged to the Duchy of Nassau. After the Austro-Prussian War of 1866 the Duchy of Nassau became a territory of Prussia.

Finally, it was sold in 1900 for a symbolic price of 1,000 Goldmark to the German Castle Association, which had been founded a year earlier as a private initiative to preserve castles in Germany. The Marksburg is the head office of this organisation since 1931.

In March 1945, the castle was damaged heavily by American artillery fired from the other side of the Rhine.  In the 1990s the castle was copied in the German culture village Ueno on the Japanese island Miyako-jima. (Wiki)
 


Neuenburg-kastély
Neuenburg
Photo:  Original uploader was Mewes
at de.wikipedia
  • 06632 Freyburg/Unstrut Museum Schloss Neuenburg
    Am Schloss 1
  • Neuenburg castle
  • Neuenburg kastély
  • Museum
  • Tel:00 49 (0)34464-35530
  • Mail: info@schloss-neuenburg.de
  • GPS: 51.208618,11.776117
  • Map
A Thüringiai vidéki grófság legnagyobb vára, állandó kiállításokkal, 900 éves történelmén keresztül, barokk udvartartásról, és szőlőművelésről. A kastélyegyüttes legjelentősebb épülete a Thüringiai Szent Erzsébetnek szentelt román stílusú dupla kápolna.        back
Neuenburg Castle is a hilltop castle in Freyburg, a town in the state of Saxony-Anhalt, Germany. The castle was built around 1090 by the Thuringian count Ludwig der Springer, securing his territory in the east, as did its sister castle Wartburg in the west. (Wiki)

Neuschwanstein-kastély
Neuschwanstein
  • 87645 Hohenschwangau  Neuschwansteinstraße 20
  • Ticket-Center Hohenschwangau
    Alpseestrasse 12
    87645 Hohenschwangau

    Tel (0 83 62) 9 30 83-0
  • Neuschwanstein-castle
  • Neuschwanstein-kastély
  • Castle Museum
  • Tel: (0 83 62) 9 39 88-77
  • mail: svneuschwanstein@bsv.bayern.de
  • GPS: 47.557769,10.74973
  • Map
A neuschwansteini kastély (németül: Schloß/Schloss Neuschwanstein, magyarul Új Hattyúkő kastély) egy, a 19. században épült bajorországi kastély. A Németország déli részén, Schwangau község területén található épületet II. Lajos, Bajorország királya építtette Richard Wagner tiszteletére. Habár a fényképezés és a videofelvételek készítése nem engedélyezett a kastélyon belül, mégis ez Németország legtöbbet fényképezett épülete, valamint egyike az ország leglátogatottabb turistacélpontjainak. Az Alpsee felett emelkedik, a Pöllat-szakadék magányos szikláján épült kastély, amelyet II. Lajos bajor király 1869-1886 között épített: büszke, kecses tornyaival egy igazi kőből épült álom.

A különféle építészeti stílusokat ötvöző várkastély fő kapujához meredek, szűk út vezet, a külső falak tornyaiba csigalépcsőkön lehet feljutni. A kastély egy kapuházból, egy, az előkelő hölgyek részére épített lakórészből, a király lakhelyéből, egy négyzet alapú toronyból, és a nyugati végén két toronnyal szegélyezett Palasból, vagyis a fellegvárból áll. A látvány kifejezetten teátrális, mind kívül, mind belül. A berendezés és dekoráció román, mór, gótikus, bizánci és barokk jegyeket hordoz magán. A király hatása mindenhol érezhető, maga is lelkesen részt vett a tervezésben és a díszítésben. Példaként felhozható az egyik, a fellegvárban található, Lohengrint ábrázoló freskóra tett megjegyzése (vagy parancsa):

    „A Felség óhaja… a hajó legyen távolabb a parttól, így Lohegrin nyaka kevésbé kell megdőljön; a hajótól a hattyúig húzódó lánc ne rózsákból, hanem aranyból legyen; végezetül, hogy a kastély stílusa maradjon középkori.”

A kastélyban található még egy barlangszerűen kialakított szoba (a Grotto) és egy titkos, öblíthető toalett a fő hálószobában, melybe vízvezeték szállítja a vizet.

A fellegvárban található a trónterem, Lajos lakrésze, az énekesek terme és a Grotto. A díszítés mindenhol az ismert német legenda főhősének, Lohengrinnek, a Hattyú-lovagnak hódol. Hohenschwangauban, ahol Lajos fiatalkorának javát töltötte, szintén vannak ezen mondavilág alapján dekorált helységek. Richard Wagner több témát is innen vett operáihoz. Az egyik legpompázatosabb helyiség a gótikus stílusú királyi hálóterem: a nagyszerű freskókkal, festményekkel, mozaikokkal, faragványokkal díszített szobán mesteremberek és művészek tucatjai dolgoztak, csak az ágy elkészítése két (más feljegyzések szerint több, mint öt) évig tartott. Mindazonáltal sok belső szoba díszítetlen maradt, az ötemeletes palotában 360 szoba található, melyekből mindössze 14 készült el Lajos halála előtt.

Középkori külleme ellenére a neuschwansteini kastély építése során nem nélkülözhette az akkori modern technológiákat – a kastély lenyűgöző strukturális teljesítmények összességének tekinthető. Gőzmotorok, elektromosság, fejlett szellőzés és fűtés mind-mind részei az épületnek.

II. Lajos a modern találmányok patrónusa volt, és úttörőnek számított az elektromosság Bajorország közéletébe való bevezetésében. Az ő kastélyai voltak az elsők, melyek elektromosságot és más, kényelmet szolgáló találmányt használtak. Lajos építkezései sok tudást és tapasztalatot igényeltek, több olyan mesterséget, melyek másképpen kihaltak volna; nagy számú kézművesnek, kőművesnek, vakolónak, dekoratőrnek, stb. nyújtott munkát és jövedelmet.

A közeli, 45 m magas vízesés felett lévő szorost átölelő Mária-hídról (Marienbrücke) tekintve a kastély teljes pompájában látható (ld. legfelső kép). Abban az időben a 93 m magasban ívelő híd, melyet a királyi család megbízásából 1866-ban épített a M.A.N. cég, technológiai mesterműnek számított. A szerkezet Lajos anyjáról, Mária bajor királynéról kapta a nevét. (Forrás: wiki)

Neuschwanstein Castle (German: Schloss Neuschwanstein, pronounced [nɔʏˈʃvaːnʃtaɪn], English: New Swanstone Castle) is a nineteenth-century Romanesque Revival palace on a rugged hill above the village of Hohenschwangau near Füssen in southwest Bavaria, Germany. The palace was commissioned by Ludwig II of Bavaria as a retreat and as a homage to Richard Wagner. Ludwig paid for the palace out of his personal fortune and by means of extensive borrowing, rather than Bavarian public funds.

The palace was intended as a personal refuge for the reclusive king, but it was opened to the paying public immediately after his death in 1886. Since then more than 60 million people have visited Neuschwanstein Castle. More than 1.3 million people visit annually, with as many as 6,000 per day in the summer. The palace has appeared prominently in several movies and was the inspiration for Disneyland's Sleeping Beauty Castle and later, similar structures.
The effect of the Neuschwanstein ensemble is highly theatrical, both externally and internally. The king's influence is apparent throughout, and he took a keen personal interest in the design and decoration. An example can be seen in his comments, or commands, regarding a mural depicting Lohengrin in the Palas; "His Majesty wishes that ... the ship be placed further from the shore, that Lohengrin's neck be less tilted, that the chain from the ship to the swan be of gold and not of roses, and finally that the style of the castle shall be kept medieval."[citation needed]

The suite of rooms within the Palas contains the Throne Room, Ludwig's suite, the Singers' Hall, and the Grotto. Throughout, the design pays homage to the German legends of Lohengrin, the Swan Knight. Hohenschwangau, where Ludwig spent much of his youth, had decorations of these sagas. These themes were taken up in the operas of Richard Wagner. Many rooms bear a border depicting the various operas written by Wagner, including a theater permanently featuring the set of one such play. Many of the interior rooms remain undecorated, with only 14 rooms finished before Ludwig's death. With the palace under construction at the king's death, one of the major features of the palace remained unbuilt. A massive keep, which would have formed the highest point and central focus of the ensemble, was planned for the middle of the upper courtyard but was never built, at the decision of the King's family. The foundation for the keep is visible in the upper courtyard.
View from south-east, Palas on the left

Neuschwanstein Castle consists of several individual structures which were erected over a length of 150 metres on the top of a cliff ridge. The elongate building is furnished with numerous towers, ornamental turrets, gables, balconies, pinnacles and sculptures. Following Romanesque style, most window openings are fashioned as bi- and triforia. Before the backdrop of the Tegelberg and the Pöllat Gorge in the south and the Alpine foothills with their lakes in the north, the ensemble of individual buildings provides varying picturesque views of the palace from all directions. It was designed as the romantic ideal of a knight's castle. Unlike "real" castles, whose building stock is in most cases the result of centuries of building activity, Neuschwanstein was planned from the inception as an intentionally asymmetric building, and erected in consecutive stages. Typical attributes of a castle were included, but real fortifications – the most important feature of a medieval aristocratic estate – were dispensed with. (Wiki) back


Nordkirchen-kastély
Nordkirchen
PHOTO:  Mbdortmund
  • 59394 Nordkirchen Schloß 1
  • Nordkirchen-castle
  • Nordkirchen-kastély
  • Museum
  • Tel: 02596/933-0
  • GPS: 51.732574,7.533809
  • Map
A kastélyt nem meglepő módon „Vesztfália Versailles-ének” is hívják, 1703-1734 között klasszicista stílusban épült egy négyszögletes szigeten, melyet víz vesz körbe. A 18. században épített parkja mai formájában is egyedülálló, nem véletlenül lett az Európai Kertészeti Hálózat emblémája. A kastély területén nemcsak pénzügyi iskola működik, de nagyon sok kulturális eseményt szerveznek, a kápolnában pedig esküvőket tartanak.        back
Schloss Nordkirchen is a palace situated in the town of Nordkirchen in the Coesfeld administrative district in the state of North Rhine Westphalia, Germany. The schloss was largely built between 1703 and 1734 and is known as the "Versailles of Westphalia" since it is the largest of the fully or partly moated Wasserschlösser in that region. It was originally one of the residences of the Prince-Bishopric of Münster. 
The present Baroque schloss is the successor to a fully moated Wasserschloss built in the sixteenth century for the noble “von Morrien” family. In the eighteenth century, the structure visible today was raised in several building campaigns for Fürstbischof Friedrich Christian von Plettenberg zu Lenhausen and his successor, Fürstbischof Ferdinand von Plettenberg. In 1833 the complex passed to Baron von Esterházy who sold it to Duke Engelbert Marie von Arenberg in 1903. In 1933 the Arenberg-Nordkirchen GmbH, a newly founded ducal assets management company,[1] assumed possession. In 1959, the schloss was purchased by the State of Nordrhein-Westfalen and has since been the site of “Fachhochschule für Finanzen Nordrhein-Westfalen”, a state-run college specializing in the training of future tax inspectors. The neighboring “Oranienburg” complex and the park were subsequently added, as was – in 2004 – the deer park, which included a generous green belt of more than 1,000 hectares of woodland surrounding the south-western perimeter of the schloss proper. Parts of the interior of the schloss are open to the public, as are the parterres and the surrounding park. Inside the schloss, an up-market restaurant offering Westphalian cuisine looks out into the large formal garden that faces the northern façade of the schloss. The schloss chapel may be rented for weddings.

Construction history

The architects of the schloss and its complex of outbuildings were Gottfried Laurenz Pictorius, Peter Pictorius the Younger (from 1706) and Johann Conrad Schlaun, from 1724. The taller corps de logis is flanked by symmetrical lower wings, one of which contains the chapel. The wings are rigorously symmetrical and enclose the cour d'honneur in a U shape. Dutch precedents, such as the palace Het Loo near Apeldoorn, make their presence felt, but the sandstone facing of Schloss Nordkirchen is purely Westphalian.

The Venusinsel Moat, parterres and park
The schloss stands on a rectangular island surrounded by a broad moat-like canal. The island’s four corners are accentuated by four small free-standing pavilions.
The garden front gives onto a landscaped park of some 170 hectares, reached through a formal parterre of scrolling broderie on axis, flanked by expanses of lawn. The gardens and the surrounded woods are peopled with a multitude of lifesize marble statues, of which the first deliveries were made in 1721 by the Munich sculptor Johann Wilhelm Gröninger. Other sculptures were delivered by Panhoff and Charles Manskirch. Further sculptures were added during the restoration in neo-Baroque style, undertaken in 1903-07. (Wiki)


Reichsburg-Cochem-várkastély
Reichsburg
photo: Holger Weinandt
  • 56812 Cochem  Oberer Weg 1
  • Reichsburg-Cochem-castle
  • Reichsburg-Cochem-várkastély
  • Tel: 0 26 71 - 2 55
  • photo
  • Mail: info@reichsburg-cochem.de
  • GPS: 50.142376,7.166942
  • Map

Körülbelül 1000-ben épült Cochem vára Ezzo palotagróf és fia, és a palotagrófság következő ura Hermann Pusillius uralkodása alatt. 1051-ben említik a várat, mint Richeza a palotagrófsággal együtt. III. Konrad király 1051-ben megszállta a várat, és német császári és birodalmi tulajdonba ment át.  XIV. Lajos a francia Napkirály benyomult a RAJNA és a Mosell vidékére, és  1688-ban elfoglalta. 1689-ben aláaknázták és felrobbantották a franciák a várat.  Sokáig csak a romok álltak a hegycsúcson, majd Ravené Lajos berlini kereskedő és titkos tanácsadó 300 arany márkáért megvette 1868-ban, és a várat ismét felépíttette. A korai gótika és az új gótika is jelen van az újjáépített várkastélyban romantikus építészeti elemeket sem nélkülözve.  A helyreállított vár a Ravenné család nyári rezidenciája lett 75 éven át. A birodalmi vár Cochem, 100 méterrel a Moser folyó felett van, egy hegycsúcson.
HISTORY OF COCHEM CASTLE
It is generally assumed that Cochem Castle was built around the year 1000 by the palatinate count Ezzo, son and successor to palatinate count Hermann Pusilius. The castle was first mentioned in a document in 1051 when Richeza, Ezzo's oldest daughter and former Queen of Poland, gave the castle to her nephew palatine count Henry I. Even when Ezzo's family ceased to be palatinate counts, Cochem remained connected to the title of the palatinate counts. Years later, in 1151, king Konrad III put an end to a dispute concerning the succession by occupying the castle with troupes. Like this, he finally took control of the castle, which became an imperial fiefdom. Thus, Cochem became an imperial castle in the time when the Staufer dynasty reigned in Germany. From this time on, imperial ministers - with the title of "Lord of the castle" - were installed to administer the castle and the surrounding properties.
In 1294, king Adolf of Nassau pawned the castle and the city of Cochem as well as the surrounding imperial property of about 50 villages to Boemund I of Trier in order to pay for his coronation as German emperor. But neither Adolf nor his successor, King Albrecht I of Austria could redeem the pledge. For this reason the archbishops of Trier kept Cochem as a hereditary fiefdom until 1794. Under the reign of Archbishop Balduin (1307-1354) the old castle was enlarged and fortified. From 1419, the Lords of the castle were replaced by local magistrates.
When the troupes of King Louis XIV (called Sun King) invaded the Rhine and the Moselle area in the war of succession of the Palatinate, Cochem castle, too, was occupied in 1688. After the town had been completely occupied by French troupes in March 1689, the castle was set on fire, undermined and blown up on May 19th of 1689.
The French Sun King’s troops almost completely destroyed the town of Cochem. The castle remained in ruins until 1868, when a Berlin business- man, Mr. Louis Ravené, bought the castle grounds and the ruins. Shortly after his purchase he began to rebuild Cochem Castle incorporating the remains of the late Gothic buildings into the main castle structure.

The entire structure was rebuilt in the then popular Neo-Gothic architectural style. This style corresponded to the romantic ideals in vogue in Germany in the 19th century. The trend at the time throughout Germany was for nobility or other wealthy persons to purchase and refurbish castle ruins as family summer residences. The Ravené family followed this trend and used the castle as a family summer residence.
Today the castle is still well-equipped with Renaissance and Baroque furniture, which was carefully collected by the Ravené family. Since 1978 the castle has been owned by the town of Cochem and is run by "Reichsburg Cochem Ltd." Cochem Castle, situated on an outstanding hill more than 100 metres above the river Moselle, is a popular tourist attraction. (Cochem castle) back

Sababurg-kastély
Sababurg
Photo:  Presse03
  • Sababurg 12, 34369 Hofgeismar
  • Sababurg castle
  • Sababurg kastély
  •  ZOO, Hotel, rendezvények
  • Tel:+49 5671 80
  • Mail:dornroeschenschloss@sababurg.de
  • GPS: 51.543858,9.537503
  • Map
Északhesseni Reinhardswaldes szívében fekszik az 1334-ben alapított kastély, amely később 1490-ben a hesseni gróf vadászkastélyának lett kiépítve. 1571 itt jött létre Európa legrégebbi állatkerti létesítménye. 1800 után szájról szájra terjedt a csipkerózsika története nép körében. Talán innen származik a Csipkerózsika mese alapja ?     back
The Dornröschenschloss Sababurg , the ›Sleeping Beauty‹ castle of Brothers Grimm fame, dates back to 1334 and lies in the forest of Reinhardswald between the cities of Kassel and Göttingen in NorthHesse, right in the heart of Germany. The castle and grounds, which are over 675 years old, feature the following facilities:
A romantic castle hotel with a high degree of comfort. A café which serves delicious homemade cakes and pastry and a restaurant that emphases regional produce and a ›Hessen a la carte‹ gourmet menu. The function and
banquet rooms offer a unique castle experience from business meetings to festive events.
The castle gardens and grounds are open to the public. Discover the famous story on the ›Sleeping Beauty‹ fairytale tourwith steel cuttings by Alfons Holtgreve, visit the medieval castle garden and culinary herb and flower garden with historic roses, tulips, shrubs and herbs, enjoy viewing of the ›Sleeping Beauty‹ turret and the castle ruins.
We also have a lively programme of events. Our year round programme of entertainment includes concerts and theatre performances in the medieval vaulted cellar or in the magnificent palace ruins in summer. E.g. from April to October visitors can have an audience with ›Sleeping Beauty and Prince Charming‹ on Sundays at 4:30 pm in English. Immediately adjacent to the Dornröschenschloss Sababurg lies the Tierpark Sababurg, the oldest zoological gardens in Europe, founded in 1571, and the Urwald Sababurg , Germany‘s oldest forest nature reserve, designated in 1907. The  Dornröschenschloss Sababurg lies on the Deutsche Märchenstraße
, the German Fairy-tale Route. Please feel free to contact us. We would be happy to send you further information for individual travellers and groups on hotel rates and packages, gastronomic services and offers, guided tours of the castle gardens and grounds or your private audience with ›Sleeping Beauty and Prince Charming. Please contact us in English or German. We are looking forward to hearing from you and to giving you some helpful advice about our attractive offers.
  (sababurg.de)

Salem-kastély
Salem
Photo: F. Bucher
  • 88682 Salem, Salem Monastery and Palace
  • Salem-castle
  • Salem-kastély
  • Császárok terme, Kolostor ,Tűzoltómúzeum, Iskola
  • Palace and  Monastery, School,Museum
  • Tel:+49(0)75 53.9 16 53-36
  • video
  • GPS: 47.776692, 9.276676
  • Map
A salemi kastély dél-németország legjelentősebb kulturális emlékhelye, és a legkedveltebb kirándulási célnak számít a bodeni tónál. Az egykori cisztercita kolostor Linzgaus festői táj szerves részét képezi. 1802-ben a badeni őrgróf tulajdonába került, és a gróf kastélyként használta. 2009 óta állami tulajdonba került. A létesítmény alapjai a középkorban jöttek létre: 1134-ben cisztercita kolostort alapítottak itt. A terület gyors fejlődésnek indult, és dél-németország legjelentősebb térsége lett a középkorban.
A barokk korban a badeni őrgróf tulajdonában lévő Salem másodvirágzásnak indult. A salemi kastély napjainkban is szép épületegyüttes, kertlabirintussal, játszótérrel, kolostori kézműves termékeket árusító boltokkal.
A gótikus kolostor egyedülálló alabástrom díszítéseivel, és a barokk kastély a pompás helységeivel.
A szőlőművelésnek is nagy hagyományai vannak a salemi kolostor történetében. A szőlészet, borászat ma is fontos szerepet játszik a hely kultúrájában.      back

ABBEY-Salem Abbey (Kloster or Reichskloster Salem), also known as Salmansweiler and in Latin as Salomonis Villa, was a very prominent Cistercian monastery in Salem in the district of Bodensee about ten miles from Konstanz, Baden-Württemberg, Germany.

The abbey was founded in 1136 by Gunthram of Adelsreute (d. 1138) as a daughter house of Lützel Abbey in Alsace, in the foundation of which Gunthram had also been involved. Lützel was a daughter house of Bellevaux Abbey, in its turn the first daughter house of Morimond. Blessed Frowin of Bellevaux, formerly the travelling companion and interpreter of Bernard of Clairvaux, became the first abbot of Salem. He had been professed at Bellevaux, and was of the colony sent to found Lützel, and this has caused some misunderstandings in the past to the effect that Salem was founded from Bellevaux rather than from Lützel.
The abbey soon became very prosperous. Extensive and magnificent buildings, erected in three squares, and a splendid church were constructed between 1182 and 1311. Salem was noted as the richest and most beautiful monastery in Germany, being particularly renowned for its hospitality. Amongst its greatest benefactors and patrons were Conrad of Swabia and Frederick Barbarossa. The former placed the abbey under the special protection of himself and his successors, whence the title of "Imperial abbey" ("Reichsabtei" or "Reichskloster" — independent from all territorial lordship bar that of the emperor alone) which was renewed several times under Barbarossa and his successors. Pope Innocent II also took the abbey under his particular patronage.
Its growth was continuous; after having made three important foundations — Raitenhauslach Abbey (1143), Wettingen Abbey or Stella Maris (1227), and Königsbronn Abbey (1303) — it still numbered 285 monks at the beginning of the 14th century. Its abbot, from 1454 on, was privileged to confer subdeaconship on his monks.
Andreas Brugger: Great fire of Salem, 9 March 1697. Oil painting.
The abbey gradually declined, and with the exception of the church was almost entirely destroyed by a fire in 1697. Rebuilding started immediately and Salem was reconstructed as an impressive Baroque complex.
Later in the century the abbey undertook between 1746 and 1749 the development of the pilgrimage church of Birnau under the supervision of Peter Thumb.
Caspar Oexle, who, as librarian, had increased the library to 30,000 volumes and a great number of manuscripts, was elected abbot in March 1802. In September of the same year the abbey was suppressed and given to the Margrave of Baden, while the library was added to that of Petershausen Abbey, and finally sold to the University of Heidelberg.
The church, known as Salem Minster ("Salemer Münster"), a Gothic structure which escaped the fire of 1697, became a parish church; but the famous grand tower with its fifteen bells, the largest weighing 10,000 lb, was destroyed in 1805–07.

Castle- The other abbey buildings were used as the castle of the Grand Dukes of Baden, and the site was from then on known as Schloss Salem.

 School-  In 1920, part of the castle premises were acquired for use as a boarding school, which continues to this day as the Schule Schloss Salem. (Wiki)


Sayn-kastély

Sayn
Photo:  Lothar Spurzem
  • 56170 Bendorf-Sayn Verwaltung Schloss Sayn, Schloss-Straße 100
  • Rheinisches Eisenkunstguss-Museum Abteistraße 1/Schloss Sayn
    56170 Bendorf- Sayn, Deutschland
    +49 2622 902918
  • Sayn kastély
  • Sayn castle
  • Pillangó kert
  • Butterfly Garden
  • Tel.: 0 26 22/9024-0
  • Mail: schloss@sayn.de
  • virtual tour
  • GPS: 50.439205, 7.575921
  • Map
     
A stammburgi várral együtt látható a Sayn-Wittgenstein-Sayn császári ház neogótikus rezidenciakastélya. A rajnai vasöntő múzeum, hercegi szalon, kastélykápolna, és a Sayn kastély egzotikus kertjei is látogathatóak. A kastély felett helyezkedik el a vár, amely szintén megtekinthető.     back  
The reconstruction of the palace, that had been destroyed during World War II was completed in summer 2000. Now the splendor of Sayn Palace (Schloss Sayn) is restored. Together with the castle hill and the park the neo-gothic residence of the Princes of Sayn-Wittgenstein-Sayn is the centerpiece of a romantic ideal landscape. Inside, a museum has been created, where the visitor can see a multitude of artifacts from the times when Sayn was famous for it’s ornamental cast iron (Kunstguss).The adjacent Chamber of the Princesses offers an insight into the history and life of 6 generations of Princesses Sayn-Wittgenstein and their children. One floor above, one can visit several staterooms, salons and cabinets, furnished with precious paintings, furniture and artifacts remaining from the original interior decoration. The palace also offers rooms for banquets and modern conference facilities. The palace chapel with its famous Moritz von Schwind windows has been restored in its neogothic beauty and is open to the public for celebrations and weddings.(sayn.de)

Schweriner-kastély

Schweriner
 Photo:  Harald Hoyer
  • 19053 Schwerin Lennéstraße 1
  • Mecklenburg-Előpomeránia tartomány székhelye
  • Schweriner castle
  • Schweriner kastély
  • Museum
  • Tel: 0385 5252920
  • Mail: kontakt
  • GPS: 53.624672, 11.418458
  • Map

 

A kastélyt 1843 és 1857 között építették fel Georg Adolph Demmler és Friedrich August Stüler építészek vezetésével neoreneszánsz stílusban. A 16. század és a 17. század reneszánsz építészeti stílus, és a terrakotta díszítés ötvözése, és díszhomlokzat kialakításával jött létre a kastély mai látképe. Az épület formavilágára erős behatással volt a francia Loire menti kastélyok, Chambord is. Megtekintésre érdemes a nagyhercegi reprezentációs terem, trónterem, Ősök galériája, lakószobák és egyéb szalonok, étkező,tea, és virág szoba, és a Sylvester galéria. Az egykori gyermekszobákban drága berlini, meisseni porcelánokat, egyéb európai manufaktúrák termékeit, és 18. 20 századi mecklenburgi festők alkotásai láthatóak. Szép látvány a kastélykert, és a pálmaház is. Ezenfelül kulturális találkozó helyként is szolgál ,és a Mecklenburg-Előpomeránia tartomány székhelye is. 
A város jelképe a kastély, amely meseszerűen egy szigeten terül el a Schwerini-tó és a Burgsee között. A kastély környezetében mindenekelőtt a kastélykertet, a Nemzeti Múzeumot, a Győzelmi Oszlopot, a Régi Palotát, a hercegi lóistállót és a klasszikus Állami Kancelláriát érdemes megtekinteni. A kultúra szerelmeseit a Mecklenburgi Állami Színház legkülönfélébb előadásai varázsolják el. A színházhoz számos előadótér tartozik, köztük a hangversenyterem, az E-Werk, a werk3 színházi kocsma, és nem utolsósorban a bábszínház. Az óriási operaművészet kulturális fénypontját kétségkívül az időközben nemzetközi hírű fesztivállá vált grandiózus ünnepi kastélyjátékok jelentik. A kastélykertben vagy a kastély belső udvarában meseszép színfalak között kerülnek színpadra darabok Puccinitól Verdiig, amelyek évről évre látogatók tízezreit vonzzák Schwerinbe.
19th century
In 1837, the ducal residence moved back to Schwerin, but the building was in relatively bad condition. Additionally, the Grand Duke didn't like the individual buildings' incongruent origins and architectural styles. Grand Duke Friedrich (1800–1842) decided to rebuild the castle, and ordered his architect Georg Adolph Demmler (1804–1886) to do so. A few months later, construction was halted by his successor, Friedrich Franz II (1823–1883), who wanted a complete reconstruction of the historic site. Only some parts of the building from the 16th and 17th century were kept.
Dresden architect Gottfried Semper (1803–1879) and Berlin architect Friedrich August Stüler (1800–1865) could not convince the grand duke of their plans. Instead, Demmler included elements of both of them into his plan, but would find inspiration in French Renaissance castles. It became the most admired master work of the student of Karl Friedrich Schinkel. He also planned a government building in 1825-26 located at Schlossstraße (today the State Chancellery).
Renaissance châteaux of the Loire Valley such as Chambord) also inspired him and contributed to the construction from 1843 until 1851. (Wiki)       back

Sigmaringen-kastély


Photo: Salsaloco
  • D-72488 Sigmaringen Schloss Sigmaringen, Karl Anton Platz 8
  • Sigmaringen castle
  • Sigmaringen kastély
  • Museum
  • Tel: +49(0)7571 729-230
  • Mail: schloss@hohenzollern.com
  • photo
  • GPS: 48.087570, 9.216335
  • Map

 

A várat először 1077-es krónikák említik. Sigmaringen a  Hohenzollern hercegek tulajdonába került 1535-től. A ház jelenlegi vezetője Friedrich Wilhelm von Hohenzollern herceg.
A kastélyhoz vezető úton a régi védelmi folyosón keresztül, a kastélyudvarba jutunk. Az ágyútermen és a lépcsőházon keresztül érjük el a drága porcelánokkal, miniatűrökkel, festményekkel, órákkal ellátott kastélytermeket. A vadásztrófeák a Hubertus teremben  láthatóak.
A Sigmaringen kastélyát kívülről, és belülről és érdemes megtekinteni, a sok 12. sz-tól egészen a 20. századig tartó művészeti, építészeti értékei miatt. Jó betekintést kapunk a Hohenzollern dinasztia életébe.      back
Sigmaringen Castle (German: Schloss Sigmaringen) was the princely castle and seat of government for the Princes of Hohenzollern-Sigmaringen. Situated in the Swabian Alb region of Baden-Württemberg, Germany, this castle dominates the skyline of the town of Sigmaringen. The castle was rebuilt following a fire in 1893, and only the towers of the earlier medieval fortress remain. Schloss Sigmaringen was a family estate of the Swabian Hohenzollern family, a cadet branch of the Hohenzollern family, from which the German Emperors and kings of Prussia came. During the closing months of World War II, Schloss Sigmaringen was briefly the seat of the Vichy French Government after France was liberated by the Allies. The castle and museums may be visited throughout the year, but only on guided tours. (Wiki)

Stetten-kastély

Stetten
Photo: Bernd Haynold
  • 74653 Künzelsaum Residenzen Schloß Stetten  - Schloß Stetten
  • Stetten castle
  • Stetten várkastély
  • Tel: 07940/126-0
  • Tel: 07940 - 987600
  • Festival, Theatre
  • Mail: mail@schloss-stetten.de
  • info@stetten-ticket.de
  • GPS: 49.267223, 9.769391
  • Map

 

900 éve a Freiherrn von Stetten család székhelye, és 1806-ig a birodalmi lovagi terület közigazgatásának székhelye. Bodo Ebhardt ,a német váregyesület alapítója szerint a stetteni kastély, a legjobban kezelt német vár, amely magántulajdonban van. A védelmi létesítmény, várkápolna, (esküvőlehetőség) jelenleg idősek otthona 140 lakással.     back
It was the residence of the noble family Freiherrn von Stetten, then it was the official centre of the imperial knight area. According to Bodo Ebhardt the founder of the German Castle United,  it is the most well maintained German castle which has a private owner. The fortress and the chapel is currenty an retirement home with 140 apartments.

Sugenheim-kastély

Sugenheim
Photo: Tilman2007
  • 91484 Sugenheim Im Alten Schloß Schlossstraße 47D
  • Sugenheim castle
  • Sugenheim kastély
  • Toymuseum
  • Tel: 0 91 65 - 650
  • Mail: info(at)kunstsammlungen-sugenheim.de
  • GPS: 49.603808, 10.439425
  • Map

 

Eredetileg gótikus vízivár, többször renoválták, legutoljára a Kube család renováltatta a XIX. században. A teljes első emeleten játékmúzeum látható több mint 2500 kiállítási tárggyal, de lakóhelységek, lovagterem, kápolna, történelmi fegyverek, rendjelek, és háborús felszerelések lis megtekinthetőek.          back
Sugenheim Gothic castle was water castle. Renovated many times. On the first floor you can see more than 2500 toy museum exhibits.

Thurnund Taxis-kastély

Thurnund TaxisPhoto:  PeterBraun74
  • 93047 Regensburg Emmeramsplatz 5‎
  • Thurnund Taxis  castle
  • Thurnund Taxis kastély
  • Museum
  • Tel:0049-(0)941-50480
  • Mail:gesamtverwaltung@thurnundtaxis.de
  • Sisi road
  • GPS: 49.014589, 12.093903
    Map

 

A hercegi kastély magában foglalja az egykori régensburgi szent Benedek apátság részeit. 1812 óta Thurn és Taxis családok főszékhelye. Kastéymúzeum: hercegi lakóhelyek a 18 sz.-tól a 19. sz. végéig. Romantikus gótikus fejedelmi sírkápolna és a hintómúzeum is látható a kastélyban.     back
St. Emmeram's Abbey (Kloster Sankt Emmeram or Reichsabtei Sankt Emmeram), now known as Schloss Thurn und Taxis, Schloss St. Emmeram, and St. Emmeram's Basilica, was a Benedictine monastery founded in about 739 in Regensburg in Bavaria (modern southern Germany) at the grave of the itinerant Frankish bishop Saint Emmeram. When the monastery was founded in about 739, the bishops of Regensburg were abbots in commendam, a common practice at the time which was not always to the advantage of the abbeys concerned. In 975, Saint Wolfgang of Regensburg, then bishop of Regensburg and abbot of St. Emmeram's, voluntarily gave up the position of abbot and severed the connection, making the abbots of St. Emmeram's independent of the bishopric. He was one of the first German bishops to do this, and his example in this was much copied across Germany in the years following. The first independent abbot was Ramwold (later the Blessed Ramwold). Both he and Saint Wolfgang were advocates of the monastic reforms of Gorze.

Saint Wolfgang, who was made bishop in 972, ordered that a library be constructed at St. Emmeram shortly after his arrival in Regensburg. An active scriptorium had existed at St. Emmeram in the Carolingian period, but it is not known whether it occupied a special building, and it appears that relatively few manuscripts of poor quality were produced there during the early tenth century. Over time, some works in the scriptorium were copied by monks, some works were preserved from the Carolingian period, and others were acquired as gifts. The library became well supplied with works by early Christian writers such as Saint Augustine, as well as by ancient writers such as Virgil and Seneca. In addition to works that had an overt religious or inspirational purpose, the library held a large collection of manuscripts used in the monastery school, focusing on subjects such as logic, arithmetic, rhetoric, grammar, and even astronomy and music. By the early eleventh century, the library at St. Emmeram had acquired a reputation for its collection. Neighboring libraries began requesting to borrow books for copying. An eleventh century librarian at the monastery, Froumund of Tegernsee, referred to the book room as a bibliotheca, a term implying an extensive manuscript collection. The scriptorium of St. Emmeram's in the Early Middle Ages became a significant centre of book production and illumination, the home of works such as the sacramentary of Emperor Henry II (produced between 1002 and 1014) and the Uta Codex (shortly after 1002).

In 1295 the counter-king Adolf of Nassau granted the abbey the regalia and made it reichsunmittelbar (i.e., an Imperial abbey, an independent sovereign power subject directly to the emperor).

After a decline in its significance during the 16th century the abbey enjoyed a resurgence in the 17th and 18th centuries under abbots Frobenius Forster, Coelestin Steiglehner, Roman Zirngibl and Placidus Heinrich, great scholars, particularly in the natural sciences. Under their leadership the abbey academy came to rival the Münchner Akademie. St. Emmeram's had a long tradition of scientific enquiry dating from the Middle Ages, in witness of which the monastery preserved the astrolabe of William of Hirsau.

In 1731, the abbots were raised to the status of Princes of the Empire (Reichsfürsten). Between 1731 and 1733 there followed the magnificent Baroque refurbishment, by the Asam brothers, of the abbey church, which had been repeatedly burnt out and repaired.

In 1803, St. Emmeram's, along with the Imperial City of Regensburg, the Bishopric of Regensburg and the two other Imperial Abbeys (Niedermünster and Obermünster), lost its previous politically independent status to the newly formed Principality of Regensburg, often referred to as the Archbishopric of Regensburg, under the former Prince-Primate Carl Theodor von Dalberg. After the Treaty of Paris of 1810, the entire Principality of Regensburg was transferred to Bavaria.

In 1812 the monastic buildings were granted to the Princes of Thurn und Taxis, who had St. Emmeram's Abbey converted as a residence known from then on as Schloss Thurn und Taxis, sometimes called Schloss Sankt Emmeram. (Wiki)


Waldeck vom Schiff-kastélyhotel

Waldeck_vom_Schiff
Photo:   Axel Hindemith / Lizenz: Creative Commons CC-by-sa-3.0
  • 34513 Waldeck  Schloss Waldeck 1
  • Waldeck vom Schiff castle hotel
  • Waldeck vom Schiff hotel kastély
  • Tel:+49 (0)5623 - 589-0
  • Mail: info@hotel-schloss-waldeck.de
  • GPS: 51.203734,9.05563
  • Map

 

Waldeck vára a festői Eder tó felett fekszik. A vár története a 12. században kezdődött. A 16.századból származó épületek egy trapéz formájú belső udvar körül helyezkednek el. A múzeum bemutatja a kastély változatos történelmét.     back

Waldeck castle rests on the remnants of an 11th-century fortification, towering over the town of Waldeck, in the district of Waldeck-Frankenberg in Hesse (Germany). The castle is situated to the north of the Kellerwald-Edersee nature reserve, 220 metres above the Edersee's north shore, on a steep, wooded rock close to the centre of the halftimbered town of Waldeck. What better place to take in the beautiful scenery!

Formerly the ancestral seat and residence of the Counts of Waldeck, the fortification was later used as military barracks. In 1734 it was a state penitentiary, and in subsequent years was used as state archive, forestry office, and, as early as 1906, was put to use as a hotel. Today it belongs to the Waldeckian domanial administration and is public property.

In September 2009, new leaseholder Volker Deigendesch reopened the redesigned Hotel Schloss Waldeck.  (http://www.schloss-hotel-waldeck.com)


Wartburg-vár
Wartburg

 

  • 99817 Eisenach Wartburg-Stiftung
    Auf der Wartburg 1
  • Wartburg-castle
    Wartburg-vár
  • Tel: 0 36 91/25 00
  • photo
  • Mail:info@wartburg.de
  • GPS: 50.966603,10.306323
  • Map
Wartburg vára a leghíresebb a Ludowinger nemesi család várai közül. A család őse, I. (Szakállas) Lajos (Ludwig der Bärtige) (†1056), a mainzi érsek kegyeltje volt. Az ő támogatásával alapított Eisenachban uradalmat és építette fel Schauenburg várát Friedrichroda mellett.

Fia, II. (Ugró) Lajos (Ludwig der Springer) (†1123) áthelyezte székhelyét a Wartburgra. A várhegy domináns fekvése és neve arra engednek következtetni, hogy már a feudális vár alapítása előtt lehetett ott egy erődítés vagy egy megfigyelőhely. A legrégebbi várról mindeddig nem találtak maradványokat. A vár első említése 1080-ból származik, amikor a várbeliek megtámadták IV. Henrik német-római császár katonáit.

1113-ban az V. Henrik elleni felkelésben részes Ugró Lajos át kellett, hogy adja a várat a császárnak, hogy cserébe visszanyerje szabadságát.
A vár udvara 1900 körül

A mainzi érsek pártjához tartozó Ludowingok hatalma és jelentősége gyorsan növekedett. 1131-ben Ugró Lajos fia, Lajos tartománygrófi rangot kapott III. Lothár német-római császártól és ezzel a hercegekkel egyenrangúvá vált. A császári házhoz való közeledés egyben a mainzi érsektől való elfordulást is jelentette. A következő időszakban a tartományi grófok az érsek kárára terjeszkedtek Türingiában. Az ekkori várból csak minimális rész maradt fenn; valószínűleg a vár lényeges részei fából épültek.

II. Lajos tartománygróf (1140-1172) volt a Ludowingok közül a leghatalmasabb úr. Jelentős a hatása az akkori vár építésére is. Az ő vezetése alatt épült 1156-1162 körül a kultúrtörténeti szempontból rendkívül értékes palota, egy különálló reprezentatív lakóépület. A palota mellett a keleti fal és a kapu egyes részei is a 12. századból származnak. Az öregtorony, amely a mai torony helyén állt, de lényegesen nagyobb volt, nem élte túl az évszázadokat.
Wartburg 1900 körül

I. Hermann idejében (1190-1216) a Wartburg a német költészet egyik fellegvára, a legendás wartburgi dalnokverseny színhelye volt.

Az utolsó Ludowing, IV. (Raspe) Henrik, 1227 és 1247 között uralkodott. A várat egyedüli székhelyeként használta, ezzel megelőzve korát. Előtte az volt a szokás, hogy amikor az udvartartás kimerítette a helyi erőforrásokat, akkor egyik várból a másikba költöztek.

IV. Henrik halála és az azt követő örökösödési háború után a vár a Wettin-ház kezére került. Miután Türingia a meisseni őrgrófok kezére került, Elfajzott Albert ismét a wartburgi várba tette át székhelyét.

1318-ban egy villámcsapást követő tűzvész komoly károkat okozott a várban. 1319-ben Békés Frigyes őrgróf kijavíttatta a palotát és az öregtornyot, és egy nagy fűthető épületet emeltetett a vár központjában. Többek között a déli torony is ebből a korszakból származik.
Szent Erzsébet

Türingiai Baltazár tartományi gróf 1406-ban bekövetkezett halála után a vár a 15. században ismét mellékszékhellyé vált. Ez a szerényebb építkezéseken is meglátszott. Ebből az időből maradt fenn a kapubejárat, a lovagház és a várnagyház (1480).

Wartburg vára szorosan összefonódott a német történelemmel. 1221 és 1227 között itt élt Szent Erzsébet. 1521/22 között itt rejtőzött „György lovag” álnéven Martin Luther, és itt fordította németre az Újszövetséget. Johann Wolfgang von Goethe többször is megfordult itt, először 1777-ben. A 19. században a vár nemzeti emlékműnek számított. Széles körű vitát követően 1853-ban a várat historizáló stíliusban újjáépítették.

Az új öregtorony 1853 és 1859 között épült. Az alapozáskor feltárták a középkori öregtorony maradványait.

A vár fegyverszobája (Rüstkammer) a második világháború előtt egy 800 darabból álló egyedülálló gyűjteményt tartalmazott, többek között II. Henrik páncélruháját, vagy Bölcs Frigyes és II. Gyula pápa fegyvereit. 1946-ban a teljes gyűjteményt elszállította a Vörös Hadsereg, majd a gyűjteménynek nyoma veszett a Szovjetunióban. Később egy ideiglenes raktárból előkerült két sisak, két kard, egy hercegi és egy gyermek páncél, melyet a Szovjetunió visszaszolgáltatott Németországnak az 1960-as években.

Az 1950-es évektől kezdve átfogó restaurálás kezdődött. A kor szellemének megfelelően sok 19. századi építményt eltávolítottak. A historizáló stílus csak a legutóbbi években nyert önálló létjogosultságot. (forrás: Wiki)

The Wartburg is a castle situated on a 1230-foot (410-m) precipice to the southwest of, and overlooking the town of Eisenach, in the state of Thuringia, Germany. In 1999 UNESCO added Wartburg Castle to the World Heritage List as an "Outstanding Monument of the Feudal Period in Central Europe", citing its "Cultural Values of Universal Significance".

History

The castle's foundation was laid about 1068 by the Thuringian count of Schauenburg, Louis the Springer, a relative of the Counts of Rieneck in Franconia. Together with its larger sister castle Neuenburg in the present-day town of Freyburg, the Wartburg secured the extreme borders of his traditional territories.

According to tradition, the castle (Burg) got its name when its founder first laid eyes on the hill upon which the castle now sits; enchanted by the site, he is supposed to have exclaimed, "Warte, Berg -- du sollst mir eine Burg tragen!" ("Wait, mountain -- you shall bear a castle for me!").[3] It is a German play on words for mountain (Berg) and fortress (Burg). In addition, Louis the Springer is said to have had clay from his lands transported to the top of the hill, which was not quite within his lands, so he might swear that the castle was built on his soil. In fact, the name probably derives from German: Warte, a kind of watchtower as stated in the above source.

The castle was first mentioned during the Investiture Controversy in a 1080 deed, when Louis's henchmen attacked a military contingent of King Henry IV of Germany. The count remained a fierce opponent of the Salian rulers, and upon the extinction of the line, his son Louis I was elevated to the rank of a Landgrave in Thuringia by the new German king Lothair of Supplinburg in 1131.

The Wartburg remained the seat of the Thuringian landgraves until 1440, and as a place of courtly culture it became around 1207 the venue of the Sängerkrieg, the Minstrels' Contest in which such Minnesänger as Walther von der Vogelweide,Wolfram von Eschenbach,Albrecht von Halberstadt (the translator of Ovid) and many others took part. The contest was later to be treated with poetic licence in Richard Wagner's opera Tannhäuser.

At the age of four, St. Elisabeth of Hungary was sent by her mother to the Wartburg to be raised to become consort of Ludwig IV of Thuringia. From 1211 to 1228, she lived there and was renowned for her charitable work. Three years after moving to Marburg upon the death of her husband, she died at the age of 24 and was canonized as a saint of the Roman Catholic Church.

From May 1521 to March 1522, Martin Luther stayed at the castle, after he had been taken there for his safety at the request of Frederick the Wise following his excommunication by Pope Leo X and his refusal to recant at the Diet of Worms. It was during this period that Luther, under the name of Junker Jörg (the Knight George), translated the New Testament into German. Luther's was not the first German translation of the Bible but it quickly became the most well known and most widely circulated.

From 1540 until his death in 1548, Fritz Erbe, an Anabaptist farmer from Herda, was held captive in the dungeon of the south tower, because he refused to abjure anabaptism. After his death, he was buried in the Wartburg near the chapel of St. Elisabeth. In 1925 a handwritten signature of Fritz Erbe was found on the prison wall.

On 18 October 1817, the first Wartburg festival took place. About 450 students, members of the newly founded German Burschenschaften ("fraternities"), came together at the castle to celebrate the German victory over Napoleon four years before, condemn conservatism and call for German unity. Speakers at the event included Heinrich Hermann Riemann, a veteran of the Lützow Free Corps, the philosophy student Ludwig Rödiger, and Hans Ferdinand Massmann.

With the permission of the absent chaplain Friedrich Ludwig Jahn, the Code Napoléon and other books were burned 'in effigy': instead of the costly volumes, scraps of parchment with the titles of conservative books (including August von Kotzebue's History of the German Empires) were placed on the bonfire. Karl Ludwig Sand, who would assassinate Kotzebue two years later, was among the participants.

This event and the similar gathering at Wartburg during the Revolutions of 1848 are considered seminal moments in the movement for German unification. ( Wiki)     back

Wolsburg-kastély
wolsburgPhoto: de Benutzer Axel Hindemith
  • Schloßstraße 8, 38448 Wolfsburg
  • Wolsburg-castle
  • Wolsburg-kastély
  • Museum
  • Phone: +49 5361 281040
  • Email:onlinekommunikation@stadt.wolfsburg.de
  • Wikipédia
  • GPS: 52.43925,10.79956
  • Map
 
The reason for the construction of the Wolfsburg was the enfeoffment of land in the area of the present-day city of Wolfsburg to the noble family of von Bartensleben in the 13th century. These knights also watched over the trade routes where they crossed the River Aller and that entailed the construction of a fortification to protect their lordship. The first definite record of the castle was in 1302 where it is referred to as the Wluesborch. The document is made out by the four brothers: Borchard, Günzel, Günter and Werner von Bartensleben. They were a ministerialis family (unfree knights), who came from the village of Bartensleben near Helmstedt. Their family members appeared at that time in the region, including in 1288 at the castle in Vorsfelde. In addition there is another record dating to 1135, but it is not clear whether this refers to the Wolfsburg or a predecessor castle. Emperor Lothar III then awarded the newly founded Benedictine abbey of Kaiserdom Königslutter with diversified estates, including a Wulvosburg, that is named in connexion with the village of Käsdorf.
Middle Ages and Early Modern Period Palace and grounds around 1800

During the Middle Ages the castle was not an enclosed site, but consisted of the bergfried and an attached building, the Old House (Altes Haus) in the present west wing. The site was a strong fortification of considerable strategic importance. Later it was even equipped with cannon, for according to a 1437 document the number of guns was to be increased by 10 pieces in the event of war. According to this record, there were only attacks on the castle during the feud of the von Bartenslebens against Duke Otto of Lüneburg in 1464, whereby it was intended to be largely demolished (mehrentheils demoliret worden seyn).
The Wolfsburg emerged from the Thirty Years' War as one of the few aristocratic castles that remained undestroyed. It was almost continuously garrisoned by troops of the warring parties, the last being the Swedes. The lords of Brunswick and Magdeburg forced their withdrawal came in 1650 by having the castellans have the fortifications slighted. Six years later the von Bartenslebens had the fortifications rebuilt because they wanted to retain the military character of the castle. ( Wiki)
  back

 

Share this

Látogatók

  • Összes látogatás: