Keresés
Tolna megye
Bonyhád Gencsy-kastély (Perczel-kastély)
Bölcske Hanzely-kastély
Bölcske Szakáts-kastély
Fácánkert Kunffy-kastély
Felsőhídvég Bárány-kastély
Felsőrácegrespuszta Apponyi-kastély
Gőzsypuszta Gőzsy-kastély
Hőgyész Apponyi-kastély
Hőgyész Lichtenstein-kastély
Iregszemcse Viczay-Kornfeld-kastély
Kajdacs Sztankovánszky-kastély
Kölesd Jeszenszky-kastély
Lengyel Apponyi-kastély
Medina Apponyi-kastély
Ozora Ozorai várkastély
Pálfa Apponyi-kastély
Simontornya Fried-kastély
Szedres Balogh-kastély
Szedres Bezerédj-kastély
Tamási Esterházy-vadászkastély
Tengelic Jeszenszky-kastély
Tengelic Gindly-Benyovszky-kastély
Tengelic Schell-kastély
Tengelic Bernrieder-kastély
Tengelic Csapó-kastély
Tolna Festetics-kastély
Zomba-Szentgál-szőlőhegy Szent Gaál-kúria,hotel
|
Perczel-kastély |
|
 |
|
|
A Perczel-kertben, az egykori kastélyparkban van a zománcgyárat alapító Perczel Béla kastélya is. Perczel III. Béla (1862-1929). Jogi végzettségével két évtizedig járási főszolgabírói hivatalt vezetett. Házasságkötése révén (1896) felesége dúsgazdag hozománya arra csábította, hogy a főszolgabírói tisztségről leköszönve vállalkozóként folytassa életútját. Öt évig Tabon nagybirtokosként gazdálkodott, majd 1908-ban visszaköltözött Bonyhádra, földet vásárolt és a következő évben dominó- és zománctáblagyárat alapított és kúriát építtetett. Az 1920-as években fia, Perczel József Mihály az edénygyártással országos hírűvé tette az üzemet. A gyár államosítása (1948) után a kúria is köztulajdonná vált. Az épületet kezdetben alkalmi raktározásra hsználták, majd egy évtizeden át állami gondozott gyerekek József Attila Nevelőotthonaként hasznosították. A nevelőotthon Nagymányokra telepítése után a Perczel-kúria a közművelődés fellegvára lett. Ma itt a nemrégiben elhunyt nagyszerű helytörténészről, Solymár Imréről elnevezett városi könyvtár van. A könyvtárt 1968-ban költöztették az épületbe. Bonyhádon még több míves Perczel épület található. Ilyen például a mai bonyhádi gyógyszertár, illetve Alsóbörzsöny Majorban a Perczel kúria is,de az István majorban található modern kastélyszálló is egykor Perczel-kúria volt. |
|
|
Hanzely-kastély |
|
 |
|
| A Hanzely család a XX. század elején építette kastélyát, ami ma pszichiátriai betegek otthona. | |
|
Szakáts-kastély |
|
 |
|
| A klasszicista kastély alapját a Nagy család tornácos kúriája adta, amelyet 1873-ban átépített és kibővített a Szakáts család. A kastély közelében a családi kápolna romjai. | |
|
Kunffy-kastély |
|
 |
|
|
Az eredetileg Festetich gróf tulajdonában lévő kastély 1904-1907 között épült, gyönyörű park veszi körül. Festetich gróftól a hőgyészi zsidó kereskedő Kunffy család vette meg. Az egyetem elvégzése után Kunffy Lajos kezdett itt gazdálkodni, a kastélyt körülvevő birtokon főként ipari növényeket termelt, ezekre alapozta a szeszgyárat. A kastély tulajdonosa a Nemzeti Vagyonkezelõ Zrt. forrás: http://www.facankert.hu |
|
|
Apponyi-kastély |
|
 |
|
|
A barokk kastélyt 1760 körül Mercy gróf építtette,majd 1773-ban az Apponyiakhoz került. A zárt négyszög alaprajzú épület belső díszítő elemeiben felfedezhetjük a szabadkőműves motívumokat: szögmérő, derékszög, kard. Apponyi Antal György a bécsi szabadkőműves páholy tagja volt. A kastélyban látogatást tett Liszt Ferenc is. A kastélyt III. Mercy 1772-ben királyi engedéllyel eladta Apponyi Györgynek, akit 1776-ban Tolna megye főispánjának választottak. A birtokot fia, Antal örökli és 1784-től jelentősen átalakítja. Apponyi Antalt a kor egyik legműveltebb földesurának tartották. Barátságban állt Haydnnel, (a Teremtés és az Évszakok című oratóriumok megjelenéséhez anyagilag is hozzájárult), Mozarttal, ismeretség kötötte Beethovenhez és megfordult nála – igaz csak egy éjszakát töltött a kastélyban – Liszt Ferenc is. Később testvére, Apponyi Károly lett a kastély ura, aki csak ritkán tartózkodott a kastélyban. Az ő fia Géza viszont életének jelentős részét a kastélyban töltötte feleségével gróf Széchenyi Paulával. Az épületet 1890-ben restauráltatta Ybl Miklóssal és 1928-ban bekövetkezett halálakor a kastély mauzóleumába temették el, ahol a mai napig nyugszik felesége oldalán. Az utolsó Apponyi, II. Apponyi Károly 1939-ben eladta a kastélyt az Országos Társadalombiztosítási Igazgatóságnak. Az eladást követően kezdődött a pusztulás, a parkból különböző nagyságú területeket szakítottak ki, előbb üdülő, majd irattár volt. A második világháború idején lengyel menekültek szállása lett. Később katonai kórház és 1954-ig görög gyerekek otthona volt. 1954-től nevelőotthon, iskola, majd újra gyermekotthon. A sokszori funkcióváltás miatt az eredeti belső térszerkezet a felismerhetetlenségig átalakult. A park közepére épült egy stílusidegen épület, ahol a gyermekotthonhoz tartozó műhelyeket alakították ki (ebből lett később az Elízium). A régi értékes növényállomány a gazdátlanság következtében elsatnyult, illetve össze-vissza nőtte be a parkot. forrás: Wiki |
|
|
Lichtenstein-kastély |
|
 |
|
|
Az 1720-as években Mercy gróf építtette kastélyt több mint 150 évig az Apponyi-család birtokolta, majd házasság révén szállt a Liechtensein családra. Eleinte uradalmi tisztviselő-épület, majd prefektusi ház és kancellária épület is volt, majd ezt alakították át lakássá. A neobarokk kastélyban a második világháború végéig lakott a hercegi család. Jelenleg szálloda konferenciaközpont működik benne. -forrás.Wiki |
|
|
Viczay-kastély |
|
 |
|
| Viczay Ádám már 1691-ben az Esterházyakkal való végleges megegyezés előtt telepítéseket kezd Ireg faluba. A település csaknem tisztán magyarlakta, katolikus többségű, de jelentős a reformátusok részaránya is. A folyamatosan gyarapodó település 1787-ben nyeri el a mezővárosi rangot, ekkor már több mint 1000 lakosa is van. A Viczay család támogatásával épül meg a templom is 1766-ban. A mai kastély állítólag 1820 körül épül, klasszicista stílusban. 1862-ben a Viczay család eladja az uradalmat az Esterházyaknak, akik azt hamarosan továbbadják. A kastély ettől kezdve gyorsan cserél gazdát, a Schossbergerek, Weiss Manfrédék, majd a Kornfeldek lesznek tulajdonosai. A sok tulajdonosváltás sok átalakítással is járt. Ennek ellenére az épület megtartotta a klasszicista tömegarányait, bár homlokzatán későbbi stílusú átalakítások is láthatók. Az államosítás után iskola majd speciális diákotthon lett az épületből. -forrás: Tolna megye-csatolna, hu | |
|
Apponyi-kastély |
|
|
szép park, ,olcsó szállás a kastély mellett kollégiumban |
|
| A kastély gróf Apponyi József építette. Építése 1824-1829 között zajlott. A kastély magán hordozta az év jegyeit a következők szerint: 4 évszakot: 4 ajtó, 12 hónapot: 12 kémény, 52 hetet: 52 szoba és a 365 napot pedig 365 ablak szimbolizálta. Az évek során a kastély több átalakításon is át eset amik során ezeknek a jellegzetességeknek egy része elveszett. Az építéskor a kastély jobb szárnyában egy nagy méretű kápolna került kialakításra. A jobb szárny alagsorában a konyha és az ahhoz szükséges kiszolgáló helységek, még a bal szárny alagsori részében sütöde és egy kisebb boros pince került kialakításra.
A kastély következő tulajdonosa gróf Apponyi Rudolf egy szekszárdi építész segítségével, reneszánsz stílusjegyekket építetett. Rudolf gróf halála után a kastélyt fia gróf Apponyi Sándor örökölte, aki 1878-ban házasságot kötött Eszterházy Alexandra grófnővel. A fiatal pár Rumpelmayer bécsi építészmérnököt kérte fel a kastély újabb átalakítására aki számos változtatást vitt végbe. Ekkor került kialakításra gróf Apponyi Sándor híres könyvtárának helysége is.Mivel Sándor grófnak és feleségének saját gyermekük nem született, ezért a híres könyvtárát az Országos Széchenyi Könyvtárra, még a kastélyt berendezési tárgyaival együtt a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozták. |
|
|
Apponyi-kastély |
|
 |
|
| 1850-ben került az Apponyiak tulajdonába az 1200 holdnyi medinai birtok. Az 1835 körül épült kastély utolsó lakója Nagyapponyi Dr. Gróf Apponyi Rezső. 1882-ben a hőgyészi kastélyban születet Apponyi Géza másodszülött fiaként. Jogi doktorátust szerezve, tanulmányai után a király személye körüli minisztérium fogalmazója, majd titkár és császári-királyi kamarás. Az első világháború kezdetétől 2 évig fronton szolgált, majd a Monarchia stockholmi nagykövetségén attasé. A "Bolond" gróf – így is hívták a medinaiak. Imádta a lovakat, a vadászatot, és talán a kártyázást. Egy júliusi éjszakán, 1939-ben itt halt meg. A világháború után a kastélyt államosították, 1951-2002-ig általános iskola működött benne. 2008-ban vásárolta meg jelenlegi gazdája Dr. Halász Zsolt. | |
|
Fried-kastély |
|
 |
|
|
Balogh-Illés-kastély |
|
 fotó: Molnár Zoltán |
|
| Az épület magja egy feltehetően a 19. század közepén épült, földszintes, oldalfolyosós kúria volt. Jelenlegi tömege és homlokzatai az 1928-as átépítéskor alakultak ki. Az államosítás előtti utolsó tulajdonosa az Illés család volt. -forrás: műemlékem.hu | |
|
Esterházy-vadászkastély |
|
 |
|
|
A barokk Esterházy-vadászkastély 1770 körül épült, építőjéről, Esterházy "Fényes" Miklósról kapja a terület a Miklósvár nevet. A vadászkastély és a hozzátartozó vadaspark világhírű volt. A kastélyt 1779-ben Philip Roth falképekkel is díszítette, majd 1819-ben az eredetileg U alakú, földszintes épület főhomlokzati részére emelet került. Nem látogatható. -forrás: Wikimapia A vendégek listája igen bőbeszédű, elég, ha csak lord Palmerstont, lord Andersont vagy gróf Zichy minisztert említjük. Az egy hétig tartó vadászaton szisztematikusan minden hajtottak a puskacsövek elé: szarvas, dámvad, vaddisznó, farkas, róka, fácán és nyúl is. Ekkor esett mag az a kis malőr is, hogy Anderson elé került egy szép, termetes dámvad. A lord elsütötte a fegyverét, de a golyó egy fának vágódott, onnan gróf Esterházy homlokának. A vadászatot rögtön lefújták, a grófot a kastélyba szállították. A doktor a vérző fejű hercegi rokont ellátta, a krajcárnyira laposodott golyót eltávolította és megnyugtatott mindenkit, hogy nem nagy a baj. A beteg nevetve mondta a hercegnek: „ No Miklós,nem hiszem, hogy a tamási erdőben valaha olyan kemény fejű bakot lőttek volna, mint ma Anderson!” forrás: Tamási |
|
|
Benrieder-kastély |
|
 |
|
| A ma irodának használt Bernreider-kastély a XIX. század második felében épült, eklektikus stílusban. | |
|
Jeszenszky-Shell-kastély |
|
 |
|
| A Tengelic község környéki Katalinpuszta (németül Galine) nevezetessége az itt található XIX. századi kastély. Az impozáns, csaknem 4600 m2-es épület eredetileg klasszicista stílusban épült, melyet a történelem során többször átalakítottak, így jelenlegi állapotában historizáló stílusú. A hajdani Katalin major központi épülete, egy körülbelül 1 km hosszú bekötőúton közelíthető meg a Paksról Kölesdre vezető országútról letérve.Katalinpuszta nevét az építtető Jeszenszky Kálmán lányáról kapta. A Jeszenszky család benősüléssel szerzett nagy területeket a Gindly-uradalomból, mely a mai Tengelic település körül terült el. Utolsó tulajdonosa az államosítás előtt a báró Schell család volt, akik a gazdaságot a kastéllyal az 1890-es évek végén vásárolták meg. A Schell családot a kommunista diktatúra 1950. május 1-jén lakoltatta ki. Jelenleg egy állami gazdaság tulajdona, régebben vendégháznak, munkásszállónak használták, de ma már meglehetősen rossz állapotban van. A főszárny keleti homlokzatán enyhén kilépő, manzárdtetős, néhány lépcsőfokkal megemelt bejárat. A törtvonalú szemöldökpárkány alatt címer. Az emeletes szárny lépcsőházában szecessziós stukkódísz, szalonjában szecessziós cserépkályha. A déli keresztszárnyban kis kápolna. 19. századi nyílászárók. Feltehetően XIX. század eleji, földszintes, klasszicista kúria bővítésével és átalakításával jött létre. Körülötte 19. és 20. századi melléképületek találhatóak. -forrás.Wiki |
|
|
Apponyi-kastély |
|
 |
|
| Első földesura Apponyi György, 1927-ben Apponyi Károly örökli az uralmat, aki 1928-ban építette meg a pálfai kastélyt azzal a szándékkal, hogy majd a környék lovaglásra alkalmas teret biztosít számára. A kastélyt jelenleg a Tolna megyei Önkormányzat üzemelteti, 1954-től egészségügyi gyermekotthonként működik, majd rehabilitációs intézet és fogyatékosok otthona. 1966. december 21-én egyesítésre került Pálfa és Rácegres. |
|
|
Ozora-várkastély |
|
 |
|
| A jobbágyfalut minden hozzá tartozó területtel együtt a Döröcske nemzetségből származó Ozorai nemesi família mondhatta a magáénak, akik a 14. század végére férfiágon kihaltak. Luxemburgi Zsigmond király azonban „fiúsította” Ozorai András úr leányát, Borbálát, aki rövidesen kezét nyújtotta Filippo Scolarinak. Zsigmond 1404-ben kinevezte temesi ispánnak, így rá hárult a leginkább veszélyeztetett déli határvonal védelme a gyakran betörő törökkel szemben. 1416-ban engedélyt kapott, hogy a tizenkét jobbágyfalu földesúri központját jelentő Ozorán „kőből, avagy fából várat, erősséget vagy kastélyt” emeltethessen. A meredek dombtetőt hatalmas munkával vízszintesre formálták, hogy rajta egy négyzetes alaprajzú, sarkain kerek tornyokkal és udvarán emeletes főúri pompával kialakított várkastélyt hozzanak létre. Az itáliai stílusú, inkább kényelmes főnemesi rezidenciának, mint nagyobb ellenálló erejű várnak számító épület után Filippo Scolari felvette az Ozorai Pipó nevet, azonban gyermekei mind fiatalon meghaltak, így nem tudott dinasztiát alapítani Magyarországon. Pipó 1426-ban hunyta le örökre szemeit, özvegye tizenkét évvel élte túl, tőle a váruradalom Hédervári Lőrinc nádorispán tulajdonába jutott át. 1491-ben Habsburg Miksa trónkövetelő zsoldosai elfoglalták a várat. 1537-ben Török Bálint fegyvereseivel lerohanta és kifosztotta az épületet, de az 1544-ben támadó törökök már szabályos ostrommal próbálták bevenni. 1686-ban az előrenyomuló Habsburg katonaság ostrommal foglalta el a várat, ekkor leomlott a nyugati oldala, amit az Esterházy földesurak idején részben kijavítottak, hogy öles falai között egy uradalmi gabonamagtárat alakítsanak ki.
Ilyen formában élte meg az 1970-es éveket, amikor megkezdődtek a régészeti kutatások az egykor szebb napokat látott várkastélyban, aminek helyreállítása már megtörtént, így Ozorai Pipó vára ismét tárt kapuval fogadja a látogatókat. forrás: Wiki |
|
|
Szent-Gaál kúria |
|
 |
|
| A lankás tolnai dombok és a Mezőség határán található gyönyörű környezetben a Szent Gaál Kastély. A kastélynak a helyiek nevezték el, valójában a pontos neve: Zomba–Szentgál – Dőry–Pejacsevich–Komlósi-kúria. A XIX. század elején a felemelkedő helyi középbirtokos Dőry családhoz került. A család gyarapodásának csúcsára 1854-ben ért, amikor a családfő, Dőry Gábor, osztrák bárói rangot kapott, valamint elnyerte Tolna vármegye főispáni címét. Ebben az időben a megye legfontosabb nagybirtokosának birtokközpontja volt. A kúria letisztult klasszicista formáját ebben az időben nyerte el. Az első fénykor 1871-ben Dőry Gábor halálával ért véget. Ettől kezdve a birtok gyakran cserélt gazdát.Dőry Gábor második felesége, hidasi Nunkovits Karolina halála után, az ő első házasságából született lánya, gróf Pejacsevich Lászlóné Dőry Gabriella császári és királyi palotahölgy, csillagkeresztes hölgy tulajdonába került. Pejacsevich gróf 1880–1883-ig horvát-szlavón-dalmát bán volt. 1897-ben a Pejacsevich–Dőry házaspár 3434 katasztrális holdnyi birtokkal rendelkezett Szentgál környékén.Ahogy az országot, úgy a családot is megviselte a háború és a trianoni döntés. A birtok mérete töredékére, 500 hektárra csökkent. A családtagok szétszéledtek, végül a birtokot eladták. 1935-ben már Komlósi József és fiai voltak a tulajdonosok. A hanyatlás nem állt meg a II. világháborúban sem, amikor a birtokot államosították, a földeket kisbirtokosok között szétosztották. Az új tulajdonosok sem örülhettek sokáig, mert a kommunista hatalom létrehozta a Zombai MGTSZ-t és abba olvasztották a parcellákat. Sötét idők következtek a kúriára a következő évtizedekben. Magtárolóként és raktárként funkcionált a szebb napokat látott épület. Az értékes bútorokat elhordták, a tető beázott, a falak mállottak és a födém egy része be is szakadt. A teljes pusztulástól a 90-es évek eleji változások mentették meg. Új gazdája lett a kúriának, aki felújította. Ma már a Szent Gaál Kastélynak nincsenek állandó lakói. Szállodaként üzemel és egyre szépül, hogy régi fényében pompázva várhassa vendégeit. -forrás: Szent Gaál kastély |
|
